40 évvel ezelőtt hunyt el Gyulay Zoltán

40 évvel ezelőtt hunyt el
Gyulay Zoltán
egyetemi tanár

Gyulai Zoltán a föld- és ásványtudományok kandidátusa, a Freibergi Bányászati Akadémia tiszteletbeli szenátora, az Országos Magyar Bányászati- és Kohászati Egyesület volt elnöke és tiszteleti tagja, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Soproni Szervezete tiszteleti tagja, a Magyar Tudományos Akadémia Olajbányászati Kutató Laboratóriumának és a Központi Bányászati Múzeum volt igazgatója, a Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Kara volt dékánja, a Magyar-Amerikai Olajipari Rt. volt vezérigazgatója, számos kormány- és tudományos kitüntetés tulajdonosa, a Soproni Szemle szerkesztőbizottságának tagja.

Csáktornyán született 1900. szeptember 22-én. Középiskolai tanulmányait Szegeden kezdte, majd két év után a soproni főreáliskolában folytatta szintén két évig. Mivel érdeklődése a katonai pálya felé fordult, az 5–8. osztályt már a soproni honvéd főreáliskolában teljesítette, itt érettségizett 1918-ban. Másfél évig tanult a Ludovikán, majd a soproni Bányászati és Erdészeti Főiskolára iratkozott be, ahol 1923-ban szerzett bányamérnöki diplomát. 1925 és 1935 között tanársegédként tevékenykedett először a főiskola Mechanikai, majd Bányaműveléstani tanszékén.

Az olajbányászat gyakorlatával 1935-től 1938-ig fúrómunkásként ismerkedett meg. 1938-tól a MAORT (Magyar–Amerikai Olajipari Rt.) majd 1945-től műszaki igazgatója és az igazgatótanács tagja, 1948-től pedig vezérigazgatója lett. Közben, 1944-ben szerkesztője volt a Bányászati és Kohászati Lapok című szakfolyóiratnak. 1950-ben kezdett oktatni a budapesti Gazdasági és Műszaki Akadémia tanáraként. 1951. július 1-jén vezetésével jött létre Sopronban az Olajtermelési Tanszék. 1959-ben a Bányamérnöki Kar is a Nehézipari Műszaki Egyetem része lett, Gyulay Zoltán is Miskolcra költözött, és a Tanszék vezetője volt 1966-ig. Kidolgozta az olajmérnöki szak tantervét, oktatókat toborzott, és berendezte a laboratóriumokat. Két ciklusban volt a Bányamérnöki Kar dékánja, 1951 és 1955, valamint 1961 és 1964 között. 1953-ban kandidátusi fokozatot szerzett, 1960-ban pedig műszaki doktor lett. 1971 és 1975 között a soproni Központi Bányászati Múzeum igazgatójaként tevékenykedett.

1977 februárjában hunyt el, gyalogosként elütötte egy autó. Munkásságáért számos díjjal tüntették ki. 1953-ban Szocialista munkáért érdemérmet, 1962-ben és 1970-ben Munka Érdemrendet kapott. A Freibergi Bányászati Akadémia tiszteletbeli szenátorává választotta, valamint megkapta a Wahlner Aladár-, a Zorkóczy Samu-, a Zsigmondy Vilmos- és a Christoph Traugott Delius-emlékérmet és az OMBKE Aranyoklevelét.

Irodalom:
Hiller István: Gyulay Zoltán (1900-1977). In: Soproni Szemle 31. évf. 2. sz. (1977). p. 173-176.
Gyulay Zoltán (1900-1977). In: Geonómia és Bányászat 11. köt. 1-2. sz. (1977) p. 121, 123, 125.