Helytörténeti évfordulók: 45 évvel ezelőtt hunyt el Lobenwein Harald

45 évvel ezelőtt hunyt el
Lobenwein Harald
fényképész

A Lobenwein fényképész-dinasztia megalapítója Klagenfurtban született 1875. augusztus 18-án. Édesapja, korának jelentős „fényképírója” volt. Harald a család hetedik gyermeke volt, korán érdeklődött a fényképezés titkai iránt. A Monarchia leghíresebb műtermeit látogatta, majd Berlinben és Drezdában is járt. Inaséveit Bécsben töltötte, ajánlólevéllel kereste fel a Bécsi utcában levő Rupprecht Mihály császári és királyi fényképészt. Egy év múlva feleségül vette Weidinger Máriát, egy soproni asztalosmester lányát. Az Újteleki utcában nyitotta meg első műtermét, amelyet a Kossuth utcába költöztetett 1904-ben. A feliraton szerepelt: „FOTÓSZAKÜZLET / AMATŐRLABORATORIUM Sopron, Kossuth L.-út 13. / Tel. 352”. A műterem a kor igényeinek megfelelő berendezésekkel, eszközökkel rendelkezett. A tehetséges szakember olyan megoldásokat valósított meg helyben, amit Bécsben, vagy Budapesten tudtak csak a legnagyobb műtermekben. Az Erzsébet-kertben rendezett Iparkiállításon 1904-ben önálló pavilonnal mutatkozott be. A békebarát fotográfus az első világháborúban, mint hadifényképész teljesített szolgálatot. Harctéri képei és a többi fotói is ma már kortörténeti dokumentumok, amelyek a város eseményeit, mindennapi életének pillanatait örökítik meg. A soproni kézműipari vásáron 1938-ban a fényképész szekcióban Lobenwein Harald aranyérmet nyert. Id. Lobenwein Harald 93 évesen, 1968. február 5-én hunyt el Sopronban.
A család négy gyermeket nevelt, közülük a legidősebb, ifj. Harald 1935-ben vette át édesapjától az üzletet, amit továbbfejlesztett és eredményesen működtetett. A vármegye legnagyobb műterme és fotócikk-kereskedése volt az övé. Harald a háború utolsó hónapjaiban eltűnt a harctéren. Özvegye képzett mesterként, nehéz körülmények között, négy kiskorú gyermeket nevelve vezette tovább az üzletet. A céget 1951-ben államosították, a fotófelszerelés a Fényképész Kisipari Termelőszövetkezet tulajdonába került.
A családi hagyomány nem szakadt meg, unokája, Lobenwein Tamás méltó folytatójává vált nagyapja művészetének, amit ő nagy örömmel fogadott. Lobenwein Tamás 1943. május 2-án született Sopronban. Középiskoláit a Széchenyi István Gimnáziumban kezdte, de az 1960-as évektől kezdve megérintette a fotózás szelleme, és Budapesten a Magyar Távirati Irodánál szakmunkás képesítést szerzett. A fotózást egy fővárosi vállalatnál laboránsként kezdte 1962-ben, majd hazatérve 1966 és 1974 között a Soproni Szolgáltató Szövetkezetnél dolgozott. 1975-től 2002-ig – négy év megszakítással – a Központi Bányászati Múzeum fotólaboratóriumát vezette.

Irodalom:
Aranykönyv 2002. Sopron: Quint Reklámügynökség, 2001. p. 88.
Molnár László: Lobenwein Tamás emlékezete In: Soproni Szemle 2005. 3. sz. p. 314-317.