Médiatár : Filmajánló

Ave, Cézar! = Hail, Caesar!
2016-ban készült, amerikai-angol vígjáték, 101 perc
.
rendező, forgatókönyvíró: Joel Coen, Ethan Coen
operatőr: Roger Deakins
zene: Carter Burwell
szereplők: Josh Brolin (Eddie Mannix), Ralph Fiennes (Laurence Lorenz), George Clooney (Baird Whitlock), Tilda Swinton (Hedda Hopper), Jonah Hill (Joseph Silverman), Channing Tatum (Burt Gurney)
forgalmazó: Botonfilm
információhordozó: DVD
.
Baird Whitlock hollywoodi problémamegoldó, aki az 1950-es években egy filmstúdiónak dolgozik. Most azt kellene kiderítenie, hogy mi történt a stáb egyik tagjával, aki a filmforgatás közben se szó – se beszéd eltűnt. Hollywoodban járunk az 1950-es évek elején, és a nagy stúdió hasonlóan nagy sztárjának nyoma vész, a háttérben a kommunisták áskálódnak, a csinos revüsztár magánéleti gondokkal küzd, egy kezdő színésznek pedig meggyűlik a baja a rendezővel.
Hősünk a kitalált hollywoodi stúdió, a Capitol mindenhez értő menedzsere, Eddie Mannix (Josh Brolin) az 1950-es évek legelején, egy igazi fixer, aki gyakorlatilag egész nap a filmesek apró-cseprő gondjait oldja meg. Főszereplőt talál egy elakadt produkciónak, férjet a csapodár színésznőnek, elhallgattatja vagy éppen hírekkel látja el a bulvársajtót, és ha történetesen elrabolják a stúdió legnagyobb sztárját, akkor ő indul a nyomába, de közben nyugodt, normális életről álmodik, amelyben családjával vacsorázhat a nap végén. Szenzáció amúgy nincsen, az emberrablás is ártalmatlan és civilizált, de még csak nem is különösebben szórakoztató, és lassan minden ügyről kiderül, hogy bagatell, miközben hősünk végiglátogatja a különböző stúdiókat, ahol mindenféle filmek készülnek, és ez menti meg az Ave, Cézár!-t. Nem nagy dolgok ezek, látunk egy vízirevüt Scarlett Johanssonnal, egy musical számot matrózokkal és Channing Tatummal, egy csacska westernfilm forgatását, és bár egyiket sem kell túl komolyan venni, de ezek a jelenetek tényleg árasztják magukból azt a varázst, ami összetartja a filmet, és ami miatt hajlandóak vagyunk elhinni, hogy bár a rendező/forgatókönyvíró Joel Coen és Ethan Coen magát a történetet jócskán összecsapták, ennek a világnak az újrateremtését tényleg a szívügyüknek tartották.
.
Eddie a sas = Eddie the Eagle
2016-ban készült, angol-amerikai-német filmvígjáték, 101 perc
.
rendező: Dexter Fletcher
forgatókönyvíró: Sean Macaulay, Simon Kelton
operatőr: George Richmond
zene: Matthew Margeson
szereplők: Taron Egerton (Eddie Edwards), Hugh Jackman (Bronson Peary), Christopher Walken (Warren Sharp), Tim McInnerny (Target), Rune Temte (Bjorn)
forgalmazó: Botonfilm
információhordozó: DVD
.
Michael Edwards gyerekkori álma, hogy egyszer elinduljon az olimpián. A brit férfi azonban nem egy nagy sporttehetség. Amikor meglátja a négysáncversenyt a tévében, elhatározza, hogy ebben a számban, síugróként igenis el fog indulni a versenyen. Ahhoz, hogy teljesíthesse ezt a vágyát, egy karizmatikus edző veszi őt kezelésbe. Cél az 1988-as Calgary-ban tartott téli olimpia!
Ő a tipikus angol hős. Eddie nem igazán ügyes, sőt, első ránézésre kifejezetten kétballábasnak tűnik, viszont nagyon lelkes. És ő az egyetlen, aki síugróként a brit színeket képviseli a téli olimpián. Így aztán ő lesz a brit sporttörténet egyik legnagyobb legendája: példa arra, hogy nem szabad feladni, hogy érdemes küzdeni, és nem a győzelem a fontos – bár az is nagyon jól tud esni. Eddie és edzője a lehetetlent vállalják, és talán valóra is váltják. Egy egykor hatalmas nemzet tőlük várja, hogy újra igazán büszkék lehessenek.
.
Hibátlan előadás = Grand Piano
2013-ban készült, spanyol-amerikai thriller, 86 perc
.
rendező: Eugenio Mira
forgatókönyvíró: Damien Chazelle
operatőr: Unax Mendía
zeneszerző: Víctor Reyes
szereplők: Elijah Wood (Tom Selznick), Kerry Bishé (Emma Selznick), Tamsin Egerton (Ashley), John Cusack (Clem), Alex Winter (Aszisztens)
forgalmazó: Cinemix Kft.
információhordozó: DVD
.
Mit tehet egy zongoraművész, ha koncertje közben lőfegyverrel kényszerítik hibátlan előadásra? Ezzel a kérdéssel foglalkozik Eugenio Mira filmje.
Tom Selznick generációjának legtehetségesebb zongoristája, ám a színpadi lámpaláza miatt felhagyott a közönség előtt való fellépésekkel. A katasztrofális utolsó fellépése után hosszú évekkel azonban mégis elvállal egy koncertfellépést Chicagóban. A zsúfolásig telt színházban Tom egy fenyegető üzenetet talál a partitúrájára írva: “Ha egy rossz hangot játszol, meghalsz!” A kezdeti meglepődés után kiderül, hogy a közönség soraiban egy ismeretlen mesterlövész szegezi hangtalan puskáját a színpad közepén megvilágított Tomra, aki nem tehet mást, követi az arcnélküli pszichopata utasításait. Tom élete legnehezebb előadása előtt áll, segítséget is csak úgy kérhet, hogy ne vegyék észre. Ahhoz, hogy a páholyban ülő feleségét és saját magát is megmentse, kénytelen eljátszani a világ legnehezebb darabját egyetlen hiba nélkül.
Mindenképp ki kell emelni, az a zene. Attól kezdve, hogy Elijah Wood a billentyűk közé csap, a klasszikus zene beszippant minket és tökéletes aláfestést ad a filmnek. Egy pillanatra sem tolakszik előre, mégis végig „diktálja a ritmust”.
.
Ifjúság = La giovinezza/Youth
2015-ben készült, olasz -svájci- angol-francia film-dráma, 120 perc
.
rendező, forgatókönyvíró: Paolo Sorrentino
operatőr: Luca Bigazzi
zene: David Lang
szereplők: Michael Caine (Fred Ballinger), Harvey Keitel (Mick Boyle), Rachel Weisz (Lena Ballinger), Paul Dano (Jimmy Tree), Jane Fonda (Brenda Morel), Mark Kozelek (önmaga)
forgalmazó: Fantasy Film
információhordozó: DVD
.
Paolo Sorrentino a Rómába kalauzoló, Oscar-díjas A nagy szépség után ismét Fellinit idéző, lenyűgöző filmmel jelentkezik. Ezúttal egy Alpok-beli luxusszálloda szolgáltatja a díszletet, itt pihen a már nyugdíjba vonult, világhírű zeneszerző és karmester, Fred (a kétszeres Oscar-díjas Sir Michael Caine) és legjobb barátja, a filmrendező Mick (Harvey Keitel). Fred kíváncsisággal szemléli a hotel többi vendégét, lánya (az Oscar-díjas Rachel Weisz) problémáit, valamint a fiatal és ambiciózus írókat, akikkel Mick együtt dolgozik egy forgatókönyvön. Saját zenei karrierjét lezártnak tekinti, ám a legmagasabb szinten szeretnék, hogy még egyszer vezényeljen: magától II. Erzsébet brit királynőtől kap meghívót, hogy lépjen fel Philip herceg születésnapján. A meghívást rögtön elutasítja, de a királyi család állhatatosnak bizonyul.
Díjak és jelölések
Európai Filmdíj (2015) – Legjobb film
Európai Filmdíj (2015) – Legjobb férfi alakítás: Michael Caine
Európai Filmdíj (2015) – Legjobb rendező: Paolo Sorrentino
Cannes-i fesztivál (2015) – Arany Pálma jelölés: Paolo Sorrentino
Európai Filmdíj (2015) – Legjobb női alakítás jelölés: Rachel Weisz
Európai Filmdíj (2015) – Legjobb forgatókönyv jelölés: Paolo Sorrentino
Golden Globe-díj (2016) – Legjobb betétdal jelölés
Golden Globe-díj (2016) – Legjobb női mellékszereplő jelölés: Jane Fonda
Oscar-díj (2016) – Legjobb betétdal jelölés
.

Jön Harold! = Her er Harold
2015-ben készült, norvég feliratos vígjáték, 87 perc
.
rendező: Gunnar Vikene
forgatókönyvíró: Gunnar Vikene
operatőr: Simon Pramsten
szereplők: Bjorn Sundquist (Harold), Lena Pia Bernhardsson (Fru Martensson), Björn Granath (Kamprad), Fanny Ketter (Ebba), Olaf Heggdal (Rasmussen), Samuel Hellström (Christer), Andreas Hyttsten (Robert)
forgalmazó: Fantasy Film
információhordozó: DVD
.
Ingvar Kamprad a legnagyobb, legismertebb svéd vállalkozó, az IKEA alapítója, az ember, aki mára nemcsak Svédországot, de a fél világot bebútorozta. Közel ötven országban nyitott bútoráruházat, s noha termékeinek minősége vitatható, eladási és marketingmódszerei kétségkívül profik. De mi történik, ha negyven év munkája épp egy ilyen multi miatt omlik össze?
Főhősünkkel, Harolddal ez történik – az IKEA éppen az ő bútorboltjának szomszédságában nyitja meg legnagyobb norvégiai üzletét, ő pedig saját bőrén tapasztalja, milyen az, amikor munkáját, tartós, életen át tartó használatra tervezett bútorait nyom nélkül eltörölik a lapra szerelt Bjursta íróasztalok, Hemnes kanapék.
Harold szomorúan veszi tudomásul: hiába működik évtizedek óta, egy ilyen bútormogullal szemben nincs esélye, családi vállalkozásának befellegzett. Kiárulja bútorait, és ürességtől kongó boltjának közepén toporogva beletörődik abba, hogy csődbe ment. Látszólag. Mert hát kinek az igazságérzetét ne piszkálná, ha a sors ilyen kegyetlenül bánik el vele? Ki ne érezne dühöt, kétségbeesést, amikor hangyaszorgalommal felépített várából csupán némi családi ékszer és néhány fotó marad? Haroldban mélyen munkál a düh, a bosszú, sőt a történet előrehaladtával ezek az érzések egészen elképesztő, beteges, már-már abszurd méretűre duzzadnak.
A baj nem jár egyedül, ahogy mondani szokás: az anyagi csőd nemcsak az üzletet, a férfi magánéletét is felborítja. Feleségén, Marnyn elhatalmasodik az időskori demencia. Harold ezt a terhet is magára veszi, szeretetből állja a sarat, s akkor sem hagyja magára társát, mikor az már fel sem ismeri őt, míg be nem következik a tragédia. Utolsó valamirevaló ötlete: bűnbakot kell keresni! Életet lehel hát öreg Saabjaba, és nekivág Svédországnak, hogy túszul ejtse minden bajának forrását, az IKEA-királyt, Ingvar Kampradot.
Egy hollywoodi tömegfilm esetében a kedves néző joggal dörzsölhetné a tenyerét, mondván: most fog felpörögni a cselekmény. Nos, a Jön Harold!-ban senki ne számítson túlturbózott akciójelenetekre, titkokra, adrenalint egekbe csapó izgalmakra, elővillanó női keblekre. A norvég rendező-forgatókönyvíró, Gunnar Vikene szerencsére mást tartogat a néző számára.
Hús-vér embereket, hétköznapi figurákat, jellem- és helyzetkomikumot, végletekig fokozott abszurd helyzeteket, melyeket látva a néző időnként szó szerint sírva röhög. A vérengzősre tervezett túszejtési akció is inkább mulatságosra, abszurdra sikeredik, mint ijesztőre.
A film az átlagembert állítja középpontba, az individuum hétköznapi történetére, drámájára fókuszál, az esendő főhős lelkének apró rezdüléseit követi végig abszurdba hajló humorral, miközben olyan pofonokkal szembesít, melyekből nekünk, nézőknek is bőven kijuthatott már életünk során. Éppen ezért olyan könnyű azonosulni a főszereplővel.
Mind a forgatókönyv, mind a rendezői és az operatőri munka elismerésre érdemes. Utóbbi mellőzi a „művészire” komponált képeket, de nem is baj ez, hiszen így marad a film koncepcióhű. A Simon Pramsten operatőrnek is köszönhető egyszerű képi koncepcióhoz (hideg-meleg hangulatú beállítások váltják egymást) nagyszerű színészi alakítások társulnak. Az alkotás velejét, a torokszorító pillanatokat, a katarzist a történet és a szereplők valódisága adja. A Jön Harold! mentes a púdertől (szó szerint): mindegyik karakter átlagos kinézetű, smink nélküli arccal alakít. BJORN SUNDQUIST rendkívül hiteles Haroldként, a színészek pont annyit tesznek le elénk a vásznon, amennyi kell, se többet, se kevesebbet, ami egyébként igen nehéz feladat. A Harold útjába keveredő Ebba (Fanny Ketter) természetesen hozza a bajos családi háttérrel bíró fiatal, szókimondó és dacos kamaszlány figuráját.
Habár besorolása szerint a Jön Harold! vígjáték, célja több a puszta nevettetésnél. Hatásvadászattól mentesen mesél és gondolkodtat. Harold és társai a magány és a sors áldozatai. A sorsé, amely fájdalmas-tréfás játékot játszik velük, olyat, amin ők csak kínjukban képesek nevetni. Óriási magánytábor ez a bolygó, ez tény. Egyre izoláltabban létezünk, és elkeseredett harcot vívunk önmagunkkal, egymással, a sorssal. Vajon van értelme ringbe szállni, ha sejtjük, hogy az élet csak a legritkább esetben alakul úgy, ahogyan elterveztük és megérdemeljük? Haroldot azért szeretjük, mert a sorozatos KO-k ellenére sem adja fel.
.
Mielőtt megismertelek = Me Before You
2016-ban készült, angol-amerikai romantikus film-dráma, 106 perc
.
rendező: Thea Sharrock
forgatókönyvíró: Jojo Moyes, Scott Neustadter, Michael H. Weber
operatőr: Remi Adefarasin
zene: Craig Armstrong
szereplők: Emilia Clarke (Louisa Clark), Sam Claflin (William Traynor), Jenna Coleman (Katrina Clark), Charles Dance (Steven Traynor), Matthew Lewis (Patrick), Janet McTeer (Camilla Traynor)
forgalmazó: Pro Video Film & Distribution Kft.
információhordozó: DVD
.
Louisa Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki – miután egy motorbalesetben teljesen lebénult – depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait…
Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes…
Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és -pusztán a másik kedvéért- újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról? Louisa szeretné bebizonyítani, hogy igenis így is lehet teljes életet élni és érdemes is!
A film „Jojo Moyes – Mielőtt megismertelek” c. New York Times bestsellere alapján készült.
.
Mustang
2015-ben készült, francia-német-török feliratos film-dráma, 97 perc
.
Rendező: Deniz Gamze Ergüven
forgatókönyvíró: Deniz Gamze Ergüven, Alice Winocour
operatőr: David Chizallet, Ersin Gok
zene: Warren Ellis
szereplők: Günes Sensoy (Lale), Doga Zeynep Doguslu (Nur), Elit Iscan (Ece), Tugba Sunguroglu (Selma), Ilayda Akdogan (Sonay), Nihal G. Koldas (nagymama), Ayberk Pekcan (Erol), Bahar Kerimoglu (Dilek)
információhordozó: DVD
.
Az elsőfilmes rendező, Deniz Gamze Ergüven nem indított gyengén, azonnal egy Oscarra jelölt alkotást sikerült leforgatnia. A Mustang egy török faluban játszódik napjainkban, s egy olyan családot mutat be, amelyben fontos szerephez jutnak az avítt szokások és hagyományok. Öt lánytestvér kamaszkorába nyerünk betekintést, akik elvesztették szüleiket. A nagymamájuk és nagybátyjuk neveli őket, akik azonban egyszerre megelégelik, hogy a lányok azt tesznek, amit csak akarnak.
Öt lánytestvér egy török faluban él nagybátyjukkal és nagyanyjukkal. A kamaszlányok felhőtlen boldogságban vágnak neki a nyári szünetnek, de a bigott török közeg a legkisebb kilengést sem tűri: az egyik szomszédasszony jelenti a lányok erkölcseire vigyázó nagymamának, hogy azok együtt fürödtek a tengerben a falubeli fiúkkal. A kicsapongás rendkívüli botrányt okoz a szüleiknél. A nyári vakáció a lányok számára nem azt a szabadságot hozza, amire számítottak, éppen ellenkezőleg, nevelőik egyre drasztikusabb módszerekkel próbálják betörni őket és megakadályozni, hogy az ezeréves tradíciók ellenében viselkedjenek. A családi ház hamarosan börtönné alakul számukra: az iskolát házimunkára kell cserélniük, illetve a lányok leendő házasságaikat is elrendezik. Szabadság iránti vágyuk arra sarkallja a nővéreket, hogy harcoljanak a társadalmi hagyományok és korlátok ellen. Az öt lány öt különböző választ ad az elnyomásra.
Díjak és jelölések
Európai Filmdíj (2015) – Az év felfedezettje
Európai Filmdíj (2015) – Legjobb film jelölés
Golden Globe-díj (2016) – Legjobb idegennyelvű film jelölés
.
A túlélő = Lone Survivor
2013-ban készült, amerikai háborús filmdráma, 116 perc
.
rendező: Peter Berg
forgatókönyvíró: Peter Berg
operatőr: Tobias A. Schliessler
zeneszerző: Steve Jablonsky
szereplők: Mark Wahlberg (Marcus Luttrell), Taylor Kitsch (Mike Murphy), Emile Hirsch (Danny Dietz), Eric Bana (Erik S. Kristensen), Ben Foster (Matt Axelson), Alexander Ludwig (Shane Patton), Jerry Ferrara (Hasslert őrmester)
forgalmazó: Cinetel Kft.
információhordozó: DVD
.
2005. június 28-án az amerikai haditengerészet megindította a Vörös Szárnyak Hadműveletet. Az akció célja az volt, hogy felkutassák és likvidálják az afganisztáni hegységek között rejtőző tálib vezért, Ahmad Shahd-ot. A bevetés azonban nem várt szörnyű fordulatot vett. A négyfős, SEAL-kommandós osztag csakhamar harapófogóban találta magát, körbevéve egy egész sereg tálib fegyveressel, reménytelenül elvágva a segítségtől. Az akció súlyos kudarccal végződött, a négyesből egyedül Marcus Luttrel maradt életben.
Peter Berg rendező kiváló alapanyagot kapott, és olyan zsigerekig hatoló, izgalmas háborús drámát forgatott belőle, amit látva a hadsereg intézményét vagy az amerikaiak afganisztáni jelenlétét zsigerből elutasító néző is azon veszi észre magát, hogy ökölbe szorított kézzel drukkol a számtalan sebből vérző katonáknak, hogy sikerüljön már elérni azt az ormot, és hazarádiózni a helikopterekért, és legyen már vége ennek a rémálomszerű kalandnak, mert már nekünk fáj. És mindez azért, mert a négy felderítő nem volt hajlandó hidegvérrel lelőni pár kecskepásztort, így a nyakukra vonták a talibán fegyvereseket.
Berg nagyon óvatosan egyensúlyoz azon a határon, ami a pátoszos, amerikai lobogót lassítva mutogató giccset a drámától elválasztja, és ugyan néhol átbillen a másik oldalra, de a film nagy részében sikerül hideg precizitással bemutatni, milyen lehet az, amikor az életedért futsz árkon-bokron át, pedig már golyót kaptál a lábadba, az oldaladba, a karodba, ömlik a vér egy fejsebből, és ha megállsz, tuti melletted robban fel egy orosz kézigránát. Lehet hitetlenkedve fejet csóválni a közel egyórás, tulajdonképpen folyamatos tűzharc láttán, és legyintve megjegyezni, hogy bazdmeg, ezt, így nem lehet túlélni, de felesleges.
A rendező ugyanis megkapta az akcióban elesett három kommandós boncolási jegyzőkönyvét, és a sebeiket pontosan rekonstruálta. Ami az eseményeket, különösen a menekülés közben a hegyoldalon lezúgó katonákat illeti, dettó igaz volt minden perce, tényleg kénytelenek voltak leugrani a hegyoldalon, és bármilyen hihetetlen is, de az egységet vezető hadnagy önfeláldozására is sor került – a valóságban ráadásul sokkal teátrálisabban, mint a filmben láthattuk. Wahlberg és Kitsch nagyon jó a szerepben, különösebb panaszunk Hirsch-re és az évek óta a szegény ember Ryan Goslingja szerepbe kényszerített Ben Fosterre sem lehet, bár amikor az egyik a feleségét kezdi emlegetni, a rutinos néző máris sóhajt, hogy ő lesz az első halott. (Erről bővebben itt írunk.)
A Túlélő egy nagyszerűen fényképezett és rendezett, kemény, de egyben felemelő film, amiben a filmesek azoknak a férfiaknak és nőknek állítanak emléket, akik az életüket kockáztatják minden egyes nap. Arról igazán nem ők tehetnek, hogy az afgán hegyekbe küldték őket, de azt senki ne várja tőlük, hogy ha lőnek rájuk, ne tegyenek meg mindent a túlélésért.