100 évvel ezelőtt született Ferenczi József

Ferenczi József

100 évvel ezelőtt, 1921. szeptember 26-án született Lajoskomáromban Ferenczi József pedagógus, festőművész. Édesapja Freschl (1925-ben Ferenczire magyarosított) Péter földműves, édesanyja Ulrich Mária háztartásbeli.

A család 1927-ben Budapestre költözött, itt végezte az elemi és a polgári iskolát. Ezután a jászberényi Tanítóképző Intézetben szerzett tanítói diplomát 1941-ben. Gácson, Nógrádmegyeren, majd Mezőszilason tanított. 1948-ban került Sarródra, itt 1950-ben megnősült, felesége Honyák Katalin sarródi tanítónő, három lányuk született. 43 évig tartó házasságában felesége nemcsak házastársa, de kollégája és munkatársa is volt. A sarródi évek alatt felesége a kisebb, míg ő az idősebb korosztály tanítója volt.

1949-től kántor-tanítóként, majd 1950-től tanítóként dolgozott Sarródon, időnként Eszterházán (ma: Fertőd) is kisegített. A család a falu (Sarród) temploma mögötti ún. tanítóházban lakott. Elől, hátul két tanterem volt az 1-4. osztálynak, de ez volt a helyszíne a különböző alkalmakra betanított népi színműveknek, kulturális eseményeknek. Sok emlékezetes rendezvényt állítottak össze feleségével együtt. 1962-ben felépült a falu kultúrháza (benne könyvtár), annak igazgatói tisztségét Ő töltötte be haláláig.

A tanítás és a család mellett állandóan képezte magát, a pécsi Tanárképző Főiskolán rajztanári diplomát szerzett. Az 1972-ben az iskolák körzetesítése Agyagosszergénybe, majd Fertődre került rajztanárnak, ahol 1983-ban történt nyugdíjazása után is tovább tanított. Kapuváron és Fertőszéplakon is óraadó tanárként dolgozott.

52 éven át oktatott, nevelt, sok szeretettel szolgálta az iskolát, éppen olyan szerényen és önzetlenül, ahogy egyik kedves írójától, Gárdonyi Gézától olvasta a Lámpás című írásban.

Ahogy önéletrajzában írta „az irodalomban Gárdonyi Géza az élet és a tanítói hivatás szépségeire, Móricz Zsigmond a drámára, Tersánszky Józsi Jenő, akivel személyesen is találkozott, a derűre, az örök optimizmusra tanította, Németh László munkái pedig az elkötelezettség, az önművelés, az igényes megfogalmazás példatára voltak.”

Megalapította az obsitosok klubját, a gyermekek eszperantó klubját (őszintén hitt a világbékében, a közös nyelvben), az ifjúsági klubot és minden közéleti eseményre tartalmas és emlékezetes műsorral készült. Tanítványait a rajzon belül a népművészet értékeinek felismerésére, ápolására késztette.

Az 1960-as évektől kezdett intenzíven rajzolni, festeni. Fő területei az akvarell és a karikatúra. Ahogy írta, mindenütt az embert kereste, a tárgyban, a tájban, csendéletben és természetesen az arcképfestésben. Éppen ezért erősen kötődött a portrékarikatúrákhoz, az életképekhez. Egész életében aktívan sportolt, a fertődi csapatban edzőként is dolgozott. Rajzain főleg kedves sportolóit, művésztársait, politikusokat és népszerű művészeket is megörökített. Karikatúráit a Kisalföld című napilap is közölte. Tablói Győrben, Veszprémben és Fertődön kerültek kiállításra.

Mestere volt Cziráky Lajos, Gáspárdy Sándor, Kele Sándor és Ányos Imre, példaképe Cezanne, Chagall, Max Gubler. Tóvári Tóth István, Czóbel Béla. Stílusa impresszionista volt alkotó, expresszív elemekkel.

1973 óta rendszeresen vezetett képzőművészeti szakkört Fertődön. Tagja, majd vezetője volt a kapuvári képzőművészeti körnek. Életének utolsó évében a Soproni Képzőművészeti Társaság is felvette tagjai közé, de hirtelen halála miatt ez a kapcsolat nem teljesedhetett ki.

Tiszta színekkel, formákkal és gyorsan dolgozott. Portréin és karikatúráin a lényeg a modell karaktere. Tájképeiben és csendéleteiben pedig az impresszió, mely a művészt fogva tartja, magával ragadja. Pár kép erejéig szívesen fordult más technikák, pl. olaj, zsír-és pasztell felé, de az igazi „szerelme” az akvarell és a ceruza maradt.

Állandóan kereste a lehetőséget az emberi kapcsolatok elmélyítésére, a művészi kifejezés gazdagítására. Nyitott volt mindenre, ami emberi.

Képei megtalálhatók külföldön, Amerikában, Spanyolországban, Svájcban, valamint kollégáknál, barátoknál idehaza.

A Kisalföld című kötetben megjelent Sarródról egy rövid monográfiája, melyet illusztrált is. Feleségével folytatta azt a helytörténeti kutatást, melyet dr. Élő Dezső Sarród monográfiája című kötetével megkezdett. A Ferenczi házaspár feldolgozta az 1937-1992 közti időszakot, mely kézirat formájában, sokszorosítással került terjesztésre a volt tanítványok és szüleik körében.

1992-ben – feleségével együtt – megalapította és elindította a sarródi alkotó művésztábort a sarródi Polgármesteri Hivatal támogatásával, melynek fő feladatait is meghatározta:

• Megörökíteni a táj még érintetlen varázsát, a Fertő-part még megmaradt építészeti remekeit, az itt élők ősidők óta folytatott háziipari munkáját, az eszközöket, az életmódot, a hansági hangulatot,

• az Esterházy-kastélyt és környezetét,

• a fertőszéplaki dombot ölelő házsorokat,

• de mindenekelőtt Sarród község történetéhez, történelméhez kapcsolódó emlékeket.

Nagyon fontosnak tartotta az ún. amatőr és képzett művészek közötti közeledést, ezért országosan ismert alkotókat is meghívott konzultációra. Festőtábora egy kedves hangulatú, kellemes közös hét eltöltését jelenti kollégák, művésztársak és művészpalánták között. Feladatul szabta a tehetségek gondozását, azonos érdeklődésű nemzedékek találkozását, közös munkával egybekötve.

Ferenczi József 1993. július 8-án hunyt el.

Halála után felesége és lánya folytatta a festőtábori munkát, az alapító szellemében „Ferenczy József Nemzetközi Alkotó- és Művésztábor” néven.

A község 1998-ban posztumusz „Sarród község díszpolgára” kitüntető címet adományozott számára. A sarródi kultúrház neve 2008 óta Ferenczi József és felesége tiszteletére Ferenczi Művelődési Ház.

Irodalom:

In: Rujavecné Ferenczi Katalin: Ferenczi József (1921-1993)Jeles pedagógusok Győr-Moson-Sopron megyében 1. 2009. Győr: Hungaro – Dalton Pedagógai Innovációs Egyesület: Emelj fel emlék! Alapítvány, p. 224-229.

Internet:

A „Ferenczy József Nemzetközi Alkotó- és Művésztábor” honlapja: http://ferenczitabor.hu/