105 évvel ezelőtt született Csik Ferenc

105 évvel ezelőtt, 1913. december 12-én született Kaposváron Csik (Lengváry) Ferenc olimpiai bajnok úszó, orvos.

Édesapja, Lengvári Ferenc jegyző volt, aki az első világháborúban Szerbiában hunyt el. Anyai nagybátyja, vitéz Csik László MÁV főorvos fogadta örökbe. Ekkor változott a neve Lengváriról Csikra. Édesanyja 1924-ben Keszthelyen nyitott dohányboltot. Így került Csik Ferenc is a városba, majd a premontrei gimnáziumban (a mai Keszthelyi Vajda János Gimnáziumban) érettségizett. 1931-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen kezdte meg orvostudományi tanulmányait, 1937-ben doktorált. A VIII. kerületi Kisfaludy köz 4. szám alatt lakott és az egyetem belklinikáján és a MÁV Betegbiztosítónál dolgozott. Hivatása mellett a sport szerelmese is volt, a BEAC úszó-szakosztályában versenyzett.
Edzői kezdetben Bárány István, majd Vértesy József voltak. 1932-ben főiskolai bajnok lett, majd 1933-tól a válogatott tagja. Ebben az évben tudta először egy percen belül teljesíteni a 100 méteres gyorsúszást. Az 1934-es Európa-bajnokságon 100 méteres gyorsúszásban és a 4 × 200 méteres gyorsváltóban (Jung, Zábrák, Lengyel, Csik) győzött. 1935-ben leelőzte a világrekorder Peter Ficket. 1935-ben 100 méteres gyorsúszásban 57,8 másodperces idővel, 1936-ban a 4 × 200 méteres gyorsváltóban Európa-rekordot úszott. Sportpályafutásának legnagyobb sikere és egyben a magyar sporttörténet legnagyobb ünnepe volt az 1936-os szenzációs győzelme a berlini olimpián, amikor mindenki a japánokat vagy az amerikaiakat tartotta esélyesnek. Pályafutása során összesen tizennyolc magyar bajnoki címet nyert. Az aktív sportolástól 1938-ban vonult vissza.
1939-től részt vett a Bárány István alapította Képes Sport szerkesztésében. 1939 áprilisában Bárány István után rövid időre a magyar úszóválogatott szakvezetője lett. 1940-ben a BEAC főtitkára, majd 1942-ben a Magyar Úszószövetség elnökségi tagjaként tevékenykedett. Házasságából két gyermek született, Ferenc és Katalin. 1943-ban a Testnevelési Főiskolán anatómiát tanított, valamint az Orvosi Közlemények kiadója lett.
1944 októberében behívták a katonának. Tartalékos orvos-őrmesterként szolgált Szolnokon, Keszthelyen és Sopronban. Orvosi hivatásának teljesítése közben Sopronban egy bombatámadás során vesztette életét, egy héttel a háború befejeződése előtt, 1945. március 29-én. Miközben az orosz légitámadások sebesültjeit kötözte, egy bomba eltalálta őt. Halála után a légitámadás áldozatait közös sírba temették el Sopronban.

1947-ben exhumálták, és a Keszthely által felajánlott díszsírhelyen helyezték örök nyugalomra. Sopronban a róla elnevezett uszoda őrzi emlékét.

Irodalom:
Sarkady Sándor (szerk.): Aranykönyv 2002. Sopron: Quint Reklámügynökség, 2001. p. 230.
Révai Új Lexikona. 4. köt. Bűn – Cyt. Szekszárd, 1999. p. 590-591. Nemzeti évfordulóink 2013. p. 17.

könyv
190.297db
cd
4350 db
dvd
5052db
diafilm
3018db
hanglemez
3563 db
hangoskönyv
2256db
to top