125 éve született Tárczy-Hornoch Antal akadémikus, a hazai és nemzetközi geotudomány nagy egyénisége

1900. október 13-án született Oroszvégen (ma: Rosvigovo). Apja földmérő volt, iskoláit falujában és Munkácson végezte, 1918-ban érettségizett. Rögtön behívták katonai szolgálatra a St. Pölteni híradós ezredhez. Felsőfokú tanulmányait a leobeni Bányászati Főiskolán végezte, ahol 1923-ban bányamérnöki, egy évvel később pedig bányamérő-mérnöki oklevelet szerzett. Még ez évben megírta és benyújtotta doktori disszertációját, decemberben műszaki doktorrá avatták.

A soproni Bánya- és Erdőmérnöki Főiskola Geodéziai és Bányaméréstani Tanszékére 1926-ban hívták meg tanárnak. A tanszéket 1959-ig, a bányamérnöki kar Miskolcra költözéséig vezette. 1928-ban feleségül vette Tárczy Irént és eredeti Hornoch nevét kiegészítette Tárczy-Hornochra. A soproni főiskolán oktatói és kutatói tevékenységét igen nagy szakértelemmel és magas színvonalon kezdte meg. Kezdeményezte egy német nyelvű főiskolai szakfolyóirat elindítását (1929), amely segítségével az itt folyó kutatások nemzetközileg ismertté váltak és a folyóiratcserék révén a világ minden részén tudományos kapcsolatot teremtettek. Tárczy-Hornoch tudományos eredményeivel hamar nemzetközi hírnevet szerzett és a korszak neves tudósaival állt személyes kapcsolatban, akik szívesen látogattak Sopronba.

A főiskola legjobb oktatói között emlegették, világos, érthető és szellemes előadásai vonzották a hallgatókat. A szakmában dolgozó tehetségek támogatását fontos feladatának érezte. A tanszék műszerparkját felújította, külföldről szerzett be eszközöket, de maga is tervezett újakat. A második világháború alatt dékánként sokat tett azért, hogy az oktatás feltételeit a lehetőségekhez mérten biztosítsa – gondoskodott a tüzelőellátás megszervezéséről és az új kollégium és menza építéséhez szükséges anyagiak előteremtéséről.

Kezdeményezésére indult meg Sopronban 1949-ben (az országban elsőként) az önálló földmérőmérnök- és 1951-ben a geofizikusmérnök-képzés. Akadémiai keretek között 1955-ben geodéziai és geofizikai alapkutatások végzésére Geodéziai és Geofizikai Kutató Laboratóriumot létesítettek Sopronban. Egészen nyugdíjba vonulásáig, 1972-ig ennek igazgatója volt.

Tevékenységének elismeréséül számos kitüntetést kapott, többek között a Kossuth-díj arany fokozatát, sok külföldi díjat, tiszteletbeli doktorrá avatták több egyetemen. A bányamérés, felsőgeodézia és geofizikai területén végzett kimagasló munkájáért Szentgyörgyi Albert 1945-ben az általa alapított Magyar Természettudományi Akadémia tagjául kérte fel. 1946-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1949-ben rendes tagja lett.

Sopront nagyon szerette, bár több állást is kínáltak neki itthon és külföldön, végig hű maradt a városhoz. A Pro Urbe emlékérem mellett Sopron város díszpolgárává fogadták. 1955-1981 között a Soproni Szemle szerkesztőbizottságának tagja volt. Jelentősek voltak tudomány- és technikatörténeti kutatásai is.

Tárczy-Hornoch Antal 1986. január 16-án hunyt el, hagyományos bányásztemetéssel helyezték koporsóját a soproni Szent Mihály temetőben levő családi sírba. Emlékére gyász-szakestélyt tartottak a Központi Bányászati Múzeum udvarán.

Irodalom:
Kenyeres Ágnes (főszerk.): Magyar Életrajzi Lexikon L-Z. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1969.

Somogyi József: Tárczy-Hornoch Antal (1900-1986). In.: Soproni Szemle. 1986. 3. sz. p. 276-279.

Somogyi József: Tárvzy-Hornoch Antal akadémikus századik születésnapjára. In: Várhely, 2001. 1. sz. p. 121-125.