125 évvel ezelőtt hunyt el Nagy Imre

125 évvel ezelőtt, 1894. május 5-én hunyt el Budapesten alsószopori Nagy Imre ügyvéd, történész-genealógus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Heraldikai és Geneologiai Társulat alelnöke, a Történelmi Társulat választmányának tagja, a két kötetes Sopron vármegye története oklevéltár (1889-1891) összeállítója.

Németkeresztúron (ma: Deutschkreuz, Ausztria) született 1822. július 1-jén, Nagy István mérnök és rádóczi Marton Eszter gyermekeként. Középiskolai tanulmányait Sopronban, a jogi tanfolyam első évét Pozsonyban, az evangélikus líceumban, a második évet ugyanott a jogakadémián végezte. Középiskoláinak befejezése után jogot és bölcseletet tanult, és mint jurátus, ügyvédi irodát nyitott, ahol ügyvéd volt 1848-ig. A szabadságharc kitörésekor Perczel Mór seregébe állt vadász-önkéntesnek, de már 1848 november elsején Sopron vármegye jegyzőjévé választották. A szabadságharc leverése után bírói pályára lépett, 1849-től 1854-ig a somogyi törvényszék, 1861-ben a kőszegi kerületi tábla bírája lett, majd 1869 június 16-án királyi ítélőtáblai bíróvá, 1875 május elsején a legfőbb ítélőszék bírájává nevezték ki. Halálakor a kúriai bírák testületének ő volt rangban legidősebb tagja. Felesége Molnár Matild, három gyermekük született, fia, Kálmán orvos lett, valamint két lány, Jolán és Matild. Tudományos munkásságát a győri történeti és régészeti füzetekben, a Századok-ban és a Magyar Sion-ban kezdte. Már fiatalon főmunkatársa volt a Dunántúli Történetkedvelők Tár-sulatának. Ekkor kezdte el az oklevéltári kutatásokat is, melyekkel az emlékekben gazdag Dunántúl történetét egészítette ki. 1868-ban részt vett a Történelmi Társulat megalapításában, olyan társakkal, mint Horváth Mihály, Ipolyi Arnold, Rómer Flóris, Szilágyi Sándor és Pesty Frigyes. Munkásságát az Akadémia 1870-ben ismerte el, a II. osztály egyik levelező tagsági helyére megválasztotta. A kitüntetés csak fokozta munkakedvét. Példátlan buzgalommal kutatta fel az ungmegyei apróbb levéltárak dohos régiségeit, a palóci levéltárat, a Görgey, Máriássy, Niczky, Kisfaludy, Cziráky stb. családok nagyobb terjedelmű hagyatékait. Külön tanulmányt írt Bács-Bodrog és Beregmegye régi főispánjairól, a losonciak őseiről és a magyar pecséttan legrégibb és legjelentősebb emlékeiről. Műveit gondosan összeválogatva, eredetiből közreadva, bevezetésekkel és jegyzetekkel látta el. Az Akadémia 1886 május 6-án rendes taggá választotta. Szülőföldjének, Sopron vármegyének monográfiája, a vármegye oklevéltára 1889—1891-ben látott napvilágot, két kötetben. Így írt az első kötet előszavában: „Megyénkre vonatkozó oklevél-gyűjteményem meghalad kétezer darabot. A két kötetre szorított oklevéltárban valamennyit közölni lehetetlen, így csak is az érdekesebbeket válogattam ki; mindazonáltal a kimaradt oklevelek adataira a maga helyén hivatkozni fogok. kot öleli fel. Mind meg annyi vármegyénk hajdani történetét, birtok-viszonyait, őseinknek a köz- és magán ügyekben való szereplését írjale, s azt is híven bizonyítják, hogy ők jogaik megvédéséért mily gondosak és körültekintők valának, nem különben leveleiket megőrizni is iparkodtak … hálát adok a gondviselésnek, hogy ifjúkorom óta forrón ápolt vágyam teljesülhetett, s hogy szülőföldem irányában hű ragaszkodásom jeléül, a múltak írott emlékeinek megörökítéséhez csekély erőmhöz képest hozzá járulhattam.” Munkásságának kiemelt területe az oklevelek gyűjtése és páratlanul pontos és megbízható kiadása. Az oklevelek belső értékére, az ezekben fellelhető gazdag családtörténelmi adatkincs feldolgozására is felhívta a figyelmet. Így került kapcsolatba a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társasággal, mely 1883-ban a történelem segédtudományai, elsősorban a címertan, a genealógia és az oklevéltan művelésére alakult. Nagy Imre lelkesedéssel vett részt a társaság megalapításában, amely az 1883 február 25-én tartott alakuló nagygyűlésen másodelnökévé választotta A magyar középkor diplomatikai anyagának feldolgozása során néhány kiadvány, melyekkel örökre beírta nevét a magyar tudomány történetébe: Hazai Okmánytár, I—VIII. kötet; Anjoukori Okmánytár, I—V. kötet; Zichy- codex, I—V. kötet; Zalamegyei Okmánytár, I—II. kötet; Sopronmegyei Okmánytár, I—II. kötet; Hazai Oklevéltár, I. kötet; Mártonfalvy Imre XVI. századbeli naplója és A pálóci Horváth-család XVII—XVIII. századbeli naplója. Mint a Nemzeti Múzeum és Országos Levéltár kutatója, évtizedeken át nevelte és vezette az ottani kezdő szakembereket. Temetése 1894. május 7-én volt Budapesten.

Forrás: Turul 1894 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye). II. Kisebb rovatok Tárcza Nagy Imre† (1822-1894) Elérhetősége: https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Turul-turul-1883-1950-1/1894-7A52/1894-2-7C73/vegyes-7D83/100nagy-imre-18221894-7DB1/ Letöltés: 2019.05.02.

Turul 1895 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye). I. Értekezések és önálló czikkek Br. Radvánszky Béla: Emlékbeszéd alsó-szopori Nagy Imre, a Heraldikai és Genealogiai Társaság másodelnöke felett Elérhetősége: https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/Turul_1895/?query=nagy%20imre%201822-1894&pg=4&layout=s Letöltés: 2019.05.02.

Alsószopori Nagy Imre – 1822-1894. In: Pesti Napló, 45. évf. (1894.) 125. sz. p. 6. Elérhetősége: https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/PestiNaplo_1894_05/?query=nagy%20imre%201822-1894&pg=91&layout=s Letöltés: 2019.05.02.

Soproni okl.: Nagy Imre. Sopron vármegye története. Oklevéltár. I-II. Sopron, 1889.