150 éve született Csörgey Titusz

Nezsideren született 1875. augusztus 12-én. Középiskolai tanulmányait Pozsonyban kezdte, majd a soproni bencéseknél folytatta és ott is fejezte be. Soproni iskolai évei nagy befolyással voltak életútjára, különösképpen osztályfőnöke az ornitológus Fászl István, akinek a tanítványa volt korábban Chernel István is, a magyar madártan egyik úttörője. Fászl hatására Csörgey érdeklődése a madártan irányába fordult, diákévei alatt szabadideje nagy részét a Fertőn töltötte. Osztályfőnöke megbízásából madarakat gyűjtött és preparált a gimnázium szertára számára. Módszere volt, hogy a frissen lőtt madárról még a helyszínen vázlatrajzot készített, így tudta aztán élethűen elkészíteni preparátumait.

1894-ben érettségizett a bencés gimnáziumban. Érettségi után a budapesti Pázmány Péter Egyetem bölcsészeti karára iratkozott be, ahol id. Entznél tanulta a zoológiát. Egyetemi tanulmányait a második év végén abbahagyta. 1895 novemberében Fászl István ajánlására a Magyar Ornitológiai Központban Herman Ottó intézetében gyakornoki állást kapott, itt nem csak szakmai, hanem művészi készsége is fejlődött. A madártannal való foglalkozás közben Dresser és Thornburn madárillusztrációi ragadták meg figyelmét, és ezek hatására ébredt fel benne a művészi alkotás vágya. Első ismert alkotása egy 1896-ban festett fertői nádtanulmány. Csörgey képein a madár él, érez, a néző a toll melegét, a természet közelségét is kapja velük. Képeinek varázsa emelte Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról c. kis-madaras könyv hatását olyan magas fokra, hogy a mai napig nincs párja a magyar népszerűsítő tudományos könyvsikerek között. Herman könyve Csörgey nevét országosan ismertté tette. Csörgey a madarakat úgy ábrázolta, ahogy a Fertőn is látta, ábrái tanító célzatúak.

1901-ben katonai szolgálatra hívták be Sopronba, betegen szerelt le. 1903-tól a Magyar Ornitológiai Központ tudományos folyóiratának, az Aquilanak címlapját Csörgey-akvarell díszíti. A fenyves háttérrel ábrázolt, sziklán ülő kőszáli sas azóta szimbóluma a folyóiratnak. 1911-ben az Ornitológiai Központ a madárvédelem népszerűsítése érdekében Csörgey színes madárképeit levelezőlap formájában kezdte terjeszteni. Az 1912. év művészi pályájának végét is jelentette. Ifjúkori vadászatai során gyakran áthűlt, egy szilveszteri vadászat alkalmával a Fertő jege is beszakadt alatta. Ujjait reumás betegség támadta meg és többé nem tudott ceruzát, ecsetet a kezébe venni. Utolsó rajzát 1912-ben készítette.

1922-ben, Chernel halála után igazgatónak nevezték ki, hazai és külföldi tudományos egyesületek tiszteletbeli tagja lett, majd 1934-ben a legmagasabb kitüntetésben részesült, a debreceni egyetem díszdoktorává avatták. 1935-ben, mint kísérletügyi főigazgató ment nyugdíjba. A Balaton mellé, Ábrahámhegyre költözött, kis házának ablakából a Fertő nádrengetegéhez hasonló képet látott. Horgászott, néha még írt is. Feleségével együtt kerültek be a tapolcai kórházba és egy héten belül mindketten csendben elhunytak. Az ottani temetőben helyezték örök nyugalomra.

Ábrahámhegyi házában halála után a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság emlékmúzeumot rendezett be. A keszthelyi Balatoni Múzeum 1967 őszén a Nemzetközi Madárvédelmi Bizottság hazánkban ülésező kongresszusa tiszteletére emlékkiállításban mutatta be Csörgey Titusz szakmai és művészi munkájának anyagát.

Csörgey Titusz 1961. december 16-án hunyt el.