180 évvel ezelőtt hunyt el báró Lakos János

180 évvel ezelőtt, 1843. június 28-án hunyt el báró Lakos János író, tábornok, a Líceumi Magyar Társaság egyik alapítója, a magyar nyelvű soproni színjátszás megteremtője. Ajkán született 1776. március 20-án, atyja Lakos Ádám evangélikus lelkész volt.

Elemi iskolái elvégzése után a soproni líceumban tanult és Kis János után a Magyar Társaság főjegyzője volt, 1792–1793-ban. A soproni magyar nyelvű színjátszás megteremtője, 16 évesen a Hunyadi János című szomorújátékát 5 felvonásban írta meg. Ezt nagy sikerrel a diákság többször is előadta, a soproni rendezésben Hunyadit Lakos Lajos alakította. A Magyar Hírmondó erről is tudósított:

„Ma, úgymint Bak-Havának (Áprilisnek) 30dikán fog a’ Sopronyi Magyar Iffjúság egy Nemzeti Szomorú Játékot jádzani, mellynek czimje: Hunyady László. Személlyek: V. László Magyar Király. Kiss Mihály. – Gara László Nádor-Ispány. Tóth Ferentz. – Ulrich, Tzillei Gróf. Zigán János. – Giskra Tseh Vezér. Ajkay Pál. Szilágyi Mihály. Kiss János. – Hunyady László. Lakos János. – Hunyady Mátyás 6 észt. Gyermek. Iffjabb Kiss Mihály. – Horváth, Modrár, Bodó Fő Nemesek. (Doktorits Pál, Ihászi Imre, György evics Demeter.) – Szápory Miklós Várbéli Hadnagy. Kubovits Ferenc. – Lemberger Allemann, Német Lovas. Asboth András. Vertoon, egy Német katona. Vétsey Ferentz.”

Az 1792-es színielőadás túlnőtt jelentőségben a vidéki diákelőadás keretein. A Sopronban írt „Hunyadi László” című tragédia a fővárosban is színre került többször 1794 és 1813 között, Kolozsváron is játszották és a a vándorszínészek egyik kedvenc darabja volt. Virág Benedek is érdemesnek tartotta, hogy elolvassa. Kazinczynak írta 1803-ban: „Igaz! Most olvasom Hunyadi László. Szom. Ját. öt felvon. Sopron, 1792. Irta Lakos János.”

Lakos János levelezett Kis Jánossal és Kazinczy Ferenccel is, előbbi méltatta tevékenységét, amelyet a Magyar Társaság elnökeként kifejtett.

A soproni évek után Pozsonyban folytatta iskoláit. Magyarul, németül, franciául, olaszul, horvátul és latinul beszélt. Sokoldalú katonai tudása, tapasztalatai és helyes ítélőképességének köszönhetően a katonai pályán is helytállt, 1793-ban már hadapród és az 53. sz. Jellasics gyalogezredbe lépett, ahol tiszt lett és 1809-ben a főtábornoki karhoz került, kapitányi rangban. Vitézsége jutalmául 1811-ben kapott nemességet. Katonai rangjai: őrnagy (1814), alezredes (1820), vezérőrnagy és dandárparancsnok (1836). Megbízták 1819-ben Ausztria és Tirol feltérképezésével ezek hadtörténetének megírásával, Horvátország, Délvidék és Erdély katonai földrajzának elkészítésével. Mária Terézia lovagkeresztjét és a bárói rangot is elnyerte és a György katonai rend vitéze lett. Eszéken várparancsnokká nevezték ki.

Katonai tárgyú írásai német folyóiratokban jelentek meg, de folytatta irodalmi munkásságát is. A magyar színtársulatok fordítói előtt továbbra is minta volt Lakos műve, sajnos csak egy magyarosított darabjáról van még tudomásunk, amelyet Kotzebue után átírt, címe: Székfalvy Ágnes.

Csehy József írta Kazinczynak később: „Még azon korban a fenn álló magyar Theatrom számára fordítottam vagy három játékdarabokat, mellyek meg is jelentek a színen. Ez volt első müve csekély tehetségemnek, egyszersmind olly foglalatosság, melly többeket fárasztott nagy buzgósággal a tanuló nevendékek közt, kiknek e tekintetben is Ihászi és Lakos cimereik voltak.” (1803. I. 26.).

Lakos egész életében tartotta a kapcsolatot a soproni Magyar Társasággal. Az iskola sem felejtette el Őt, amit az is tanúsít, hogy 1837 tavaszán megjelent „Virágfűzér” című kiadványát, az egykori „titoknok” arcképével akarta díszíteni a Társaság. De az öreg katona nagy szerényen elhárította magától ezt a kitüntetést, így a könyv Kazinczy arcképével jelent meg.

Kis Jánosnak írta 1859-ben: „Az öregségben, midőn a jelen kevés újsággal gyönyörködtet s a jövendő kevés reménnyel bíztat, minden ember szeret ifjúsága szép örömeiről emlékezni. … Néha soproni tanulóvá leszek, veled a tudományoknak, különösen a magyar literaturának szeretetében vetélkedem, a magyar írókat… Kazinczyig tűzzel olvasom, a kis magyar társaságot alapítom, elmenetem után benned ennek hatalmas restaurátorát látom.”

A Magyar Tudományos Akadémia 1832. március 10-én tiszteleti tagjává választotta.

Lakos János Eszéken hunyt el 1843. június 28-án.

Irodalom:

Kis János superintendens Emlékezései életéből Budapest : Franklin-Társulat, 1890

Csatkai Endre dr.: Az első soproni magyar színielőadás (1792) szereplőinek levélváltásából. In: Soproni Szemle 1942  (6. évf.) 1. sz. p. 37-41.

Bayer József: Adatok a soproni magyar színészet történetéhez In: Egyetemes Filológiai Közlöny  1910. (34. évf.) I. Értekezések p. 385-390.;

Fehér Katalin: 18. századi irodalmi diáktársaságaink és a sajtó In: Magyar Könyvszemle, 2000 (116. évf.) 1-4. sz.

Internet:

Tárca–y.: Báró Lakos János (1776–1843) In: Hadtörténelmi Közlemények 1928. évfolyam (29. kötet. Budapest, 1928) 205. p. elérhetősége: https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/HadtortenelmiKozlemenyek_1928/?query=lakos%20J%C3%A1nos&pg=209&layout=s Letöltés: 2023.05.25.

Lakos János

könyv
191015db
cd
4690db
dvd
5964db
diafilm
1517db
kotta
181db
hangoskönyv
1240db

vissza a teljes verzióra

to top