210 évvel ezelőtt született Kolbenheyer Móric

210 évvel ezelőtt, 1810. július 17-én született Bielitz-ben, szepességi származású családban Kolbenheyer Móric evangélikus lelkész, műfordító, költő. Sopronban hunyt el, 1884. január 4-én.

Apja, Karl Friedrich Kolbenheyer posztógyártó, unokatestvére Görgey Artúr, sógora pedig báró Joseph von Cordon, az osztrák hadügyminiszter öccse volt. Már nyolcévesen az eperjesi evangélikus kollégiumban tanult, majd 1822-ben a késmárki líceumba került. Három év múlva apja vállalkozása csődbe ment, így haza kellett térnie Sziléziába, hogy kelmefestőként dolgozzon. 1829-ben a család a bécsi Polytechnicumba küldte kémiát tanulni, ő azonban két év múlva visszament Késmárkra és befejezte a líceumot. Ezután került 1832-ben a bécsi evangélikus teológiára, 1832 és 1836 között Bécsben és Berlinben járt egyetemre. Tanulmányai befejeztével Eperjesen volt másodlelkész, ahol feleségül vette a még Bécsben megismert Medgyaszay Corneliát. Nyolc gyermekük született. A soproni gyülekezet 1846-ban hívta meg lelkészének. Az 1848-as forradalomban aktív szerepet nem vállalt. A „szabadságharc hitvallója” olvashatjuk az emléktábláján, ő nem fegyverrel, hanem szóval, „Az igaz szó”-val harcolt. Ez volt a címe az 1848. március 26-án a Casino nagytermében elhangzott gyújtóhangú beszédének, melyben kiállt a szólásszabadságért. Később ez nyomtatásban is megjelent. Március 29-én Batthyány miniszterelnöki rendelete értelmében, Sopronban is megalakították a folyó ügyek intézésére szolgáló „Bizottsági Választmányt” melynek Kolbenheyer is tagja volt. Pulszky Ferenc feleségét bújtatta a szabadságharc leverése után. Az 1848 december 16-án bevonuló osztrák seregek vizsgálati fogságban tartották, ahonnan sógora közbenjárására szabadult, sokáig, mint megbízhatatlant figyelték. Amikor az egyházkerület elhatározta, hogy tanítóképzőt létesít, Kolbenheyert és barátját Király József Pált, a líceum igazgatóját küldte 1856-ban nyugat-európai pénzgyűjtő körútra. Az iskola 1858-ban megkezdhette működését az evangélikus tanítóképzős fiúk iskolája a mostani Deák téren. Ezért nyerte el Kolbenheyer Mór a „nemzet koldusa” titulust.  Ezután az egyházközség megbízásából, a toronyépítő bizottság elnökeként gyűjtött pénzt és végzett szervező munkát. Az evangélikus templom ma is álló tornyát 1867-ben szentelte fel. Emellett részt vett az árvaház létrehozásában és megalapította a német evangélikus segélyszervezet, a Gusztáv Adolf-egylet soproni szervezetét. Tevékenységét az uralkodó 1877-ben a Ferenc József-rend lovagkeresztjével ismerte el. Kolbenheyer kora jeles műveltségű lelkésze, németajkú költője és a magyar irodalom hivatott német fordítója volt. Nyomtatásban meglepően sok, negyven prédikációja, illetve röplapként alkalmi verse jelent meg, ezenkívül három szerény terjedelmű önálló verseskötetet is hagyott maga után. Műfordításai közül a legjelentősebb Arany Toldi-trilógiája. Kolbenheyer összes megjelent munkáinak száma ismeretlen, teljes Kolbenheyer-gyűjtemény egyetlen könyvtárban sincs; a legnagyobb gyűjteménnyel rendelkező soproni líceumi könyvtár is csak 25 művet őriz.

Ma emléktábla ékesíti a Templom utca 17. sz. ház falát, az alábbi felirattal:

„Ebben a házban lakott 1846-1884 között Kolbenheyer Mór evangélikus lelkész, a jeles költő, Petőfi Sándor és Arany János lelki rokona és tolmácsa, a szabadságharc hitvallója. Készítette Szakál Ernő”

„Ki volt Kolbenheyer Mór? – tette fel a kérdést Alpárné Dr. habil. Szála Erzsébet. – Nyelvét, származását, iskoláit, tanulmányait tekintve német volt egy német nyelvű városban, a 19. századi Sopronban, de nem kétséges, hogy művei, lelkészi és irodalmi tevékenysége alapján magyar, HUNGARUS volt ő egy sok nemzetiség által lakott Ausztria-Magyarországon” – válaszolta meg e szavakkal a kérdését.

Kolbenheyer Mór 1884. január 4-én hunyt el Sopronban, síremléke az evangélikus temetőben található.

Irodalom:

Németh Sára: Kolbenheyer Móric. Budapest, Egyetemi nyomda, 1938.

Boronkai Szabolcs: Kolbenheyer Mór irodalmi művei. Soproni szemle 48. évf. (1994). p. 181–188.

Boronkai Szabolcs: A soproni Kolbenheyer Mór „Toldi”-fordításai. Soproni szemle 48. évf. (1994). p. 302–306.

Boronkai Szabolcs: Haza és hazafiság a 19. századi soproni német nyelvű prédikációkban Soproni szemle 54. évf. (2000). p. 239-249.

Sarkady Sándor (szerk.): Aranykönyv 2000. Sopron: Quint Reklámügynökség 1999. p. 68.

Internet:

Magyarországi evangélikus Egyház weboldala  Hungarus, a „nemzet koldusa” – Ünnepi Könyvheti emlékezés 2010. június 7-én Kolbenheyer Mórról a soproni Széchenyi István Városi Könyvtárban hozzáférés:

http://archiv.evangelikus.hu/kultura/hungarus-a-201enemzet-koldusa201d-2013-unnepi-koenyvheti-emlekezes-kolbenheyer-morra/?searchterm=None Letöltés: 2020. 06.25. 10.

 

könyv
191.621db
cd
4434db
dvd
5291 db
diafilm
1217db
hanglemez
3563db
hangoskönyv
2314db
to top