25 évvel ezelőtt hunyt el Németh Alajos plébános

25 évvel ezelőtt, 1993. szeptember 15-én hunyt el Sopronban Németh Alajos püspöki tanácsos, plébános, nyugalmazott lelkész-hittanár, történetíró.

Sopronkőhidán született, 1904. december 31-én. A helyi elemi iskolában, 1916 és 1920 között a győri Bencés gimnázium diákjaként tanult. Négy évig a győri kisszeminárium növendéke volt, majd 1924-től 1928-ig teológus hallgató a győri nagyszemináriumban. A népszerű, tehetséges fiú az irodalmi egyesület tagja, majd elnöke lett. Szépen szavalt, elbeszéléseket és értekezéseket írt, verseit megjelentették a „Reménysugár” c. diáklapban. 1928-ban Győrben szentelték pappá, első szentmiséjét a soproni dómban mondta. Újmiséjére szülőfalujában került sor, a fegyházban Kőhida fennállása óta ez volt az első szentmise.
1928. augusztusában Magyaróvárra helyezték, részt vett a helyi keresztény szocialista párt létrehozásában. A szociális kérdésekre való nyitottsága miatt sok kritika érte. Az 1930-as évek elején Szakonyban adminisztrátor, Győrben kórházi lelkész és Tanítóképző Intézet Internátusának prefektusa volt. 1935 végén Dr. Bürchner László prelátus mellé került karkáplánnak a soproni Dóm templomba. Németh Alajos 1935 decemberében szigorlatozott római jogból Szegeden, majd egyházjogból. Ugyanakkor kánonjogi doktorrá avatták. 1940-ben plébánosi vizsgát tett, 1941. november 25-én sikerrel megszerezte hittanári oklevelét. Embersége, lelki nagysága az 1940-es években teljesedett ki, amikor a világháború a városban is érezhetővé vált. Bombák hulltak, Sopron rommá vált, kórházakká váltak az iskolák, ő akkor is a munkáját végezte: sebesülteket vigasztalt, romot takarított, talicskán szállított élelmet a rászorultaknak, és naponta temette a hantolatlan holtakat. Közben minden fontos mozzanatát feljegyezte ezeknek az időknek, elkészítette a soproni háborús halottak névjegyzékét.
1948 nyarán, az iskolák államosítása ellen tüntető tanulóifjúság demonstrációját követően), az ÁVH Dr. Németh Alajos hittanárt is letartóztatta. Huszonegy hónapot töltött internáló táborokban. Szabadulása után még sokáig rendőri felügyelet alatt tartották, s egy ideig hittanári állásától is megfosztották. 1962-ig ismét karkáplán Sopronban, 1962-től két évig Tápszentmiklóson, 1964-től tíz éven át Bágyogszováton lelkész. 1974-ben vonult nyugállományba, de nyugdíjasként is ellátta a soproni orsolyita templom igazgatását 1983-tól 1991-ig.Dr. Németh Alajos megérhette a rendszerváltást és életében megindult könyveinek teljes kiadása is. Először az internáló-tábori napló jelent meg Papok a rács mögött címen 1991-ben, majd a háborús borzalmak helyi krónikája, a Sopron könnyes-véres dátumai 1993-ban. A Sóhajok palotája című könyve a kőhidai fegyház történetét mutatja be, ez a munka 1993-ban a Lakitelek Alapítvány 4. helyezését nyerte el.

Szinte élete utolsó pillanatáig dolgozott. 1993. szeptember 15-én hunyt el Sopronban, Németh Alajos hamvai az új Szent Mihály temetőben nyugszanak.

Irodalom:
Sarkady Sándor (szerk.): Aranykönyv 2000. Sopron: Quint, 1999. p. 192.
Sarkady Sándor: Németh Alajos (1904–1993) In: Soproni szemle 48. évf. 1. sz. (1994). p. 82–85.
Kisalföld, XLVIII. évf. 217. szám, 1993. szeptember 16. p. 6. és szeptember 23. p. 6.
Vörös Istvánné, Komlós Klára: Dr. Németh Alajos atya emlékezete In: Hitvallás, 2013. évi (XIV. évfolyam) 9. sz.
Internet:
Interjú Varga Máriával: Emlékeim Dr. Németh Alajos katolikus lelkész nagybátyámról elérhetősége:
http://www.emlekpontok.hu/hu/interjutar/emlekeim-dr-nemeth-alajos-katolikus-lelkesz-nagybatyamrol letöltés: 2018. 08.24.