250 éve, 1776. március 20-án született Lakos János író, tábornok

Ajkán született 1774. március 20-án, atyja Lakos Ádám evangélikus lelkész volt.

Elemi iskolái elvégzése után a soproni líceumban tanult és Kis János után a Magyar Társaság főjegyzője volt 1792–1793-ban. Megteremtette a soproni magyar nyelvű színjátszást. Hunyadi János című szomorújátékát 5 felvonásban írta meg, amit nagy sikerrel a diákság többször is előadott. A soproni rendezésben Hunyadit Lakos Lajos alakította. Az 1792-es színielőadás túlnőtt jelentőségében a vidéki diákelőadás keretein. A Sopronban írt „Hunyadi László” című tragédia 1794 és 1813 között a fővárosban is többször színre került. Kolozsváron is játszották és a a vándorszínészek egyik kedvenc darabja volt. Virág Benedek is elolvasásra érdemesnek tartotta. Kazinczynak így írt róla 1803-ban: „Igaz! Most olvasom Hunyadi László. Szom. Ját. öt felvon. Sopron, 1792. Irta Lakos János.”

Lakos János levelezett Kis Jánossal és Kazinczy Ferenccel is, előbbi méltatta tevékenységét, amelyet a Magyar Társaság elnökeként kifejtett.

A soproni évek után Pozsonyban folytatta iskoláit. Magyarul, németül, franciául, olaszul, horvátul és latinul beszélt. Sokoldalú katonai tudása, tapasztalatai és helyes ítélőképességének köszönhetően a katonai pályán is helytállt – 1793-ban már hadapród és az 53. sz. Jellasics gyalogezredbe lépett, ahol tiszt lett. 1809-ben a főtábornoki karhoz került, kapitányi rangban. Vitézsége jutalmául 1811-ben kapott nemességet. Katonai rangjai: őrnagy (1814), alezredes (1820), vezérőrnagy és dandárparancsnok (1836).

1819-ben megbízták Ausztria és Tirol feltérképezésével, ezek hadtörténetének megírásával, Horvátország, Délvidék és Erdély katonai földrajzának elkészítésével. Mária Terézia lovagkeresztjét és a bárói rangot is elnyerte és a György katonai rend vitéze lett. Eszéken várparancsnokká nevezték ki.

Katonai tárgyú írásai német folyóiratokban jelentek meg, de folytatta irodalmi munkásságát is. A magyar színtársulatok fordítói előtt továbbra is minta volt Lakos műve, sajnos csak egy magyarosított darabjáról van még tudomásunk, amelyet Kotzebue után átírt, címe: Székfalvy Ágnes.

Lakos egész életében tartotta a kapcsolatot a soproni Magyar Társasággal. Az iskola sem felejtette el őt, amit az is tanúsít, hogy 1837 tavaszán megjelent „Virágfűzér” című kiadványát, az egykori „titoknok” arcképével akarta díszíteni a Társaság. De az öreg katona nagy szerényen elhárította magától ezt a kitüntetést, így a könyv Kazinczy arcképével jelent meg.

Kis Jánosnak írta 1859-ben: „Az öregségben, midőn a jelen kevés újsággal gyönyörködtet s a jövendő kevés reménnyel bíztat, minden ember szeret ifjúsága szép örömeiről emlékezni. … Néha soproni tanulóvá leszek, veled a tudományoknak, különösen a magyar literaturának szeretetében vetélkedem, a magyar írókat… Kazinczyig tűzzel olvasom, a kis magyar társaságot alapítom, elmenetem után benned ennek hatalmas restaurátorát látom.”

A Magyar Tudományos Akadémia 1832. március 10-én tiszteleti tagjává választotta.

Lakos János Eszéken hunyt el 1843. június 28-án.