40 évvel ezelőtt hunyt el Herbszt Zoltán

40 évvel ezelőtt, 1981. június 20-án hunyt el Szegeden Herbszt Zoltán, a páratlan tehetségű fiatal lírikus. Sopronban született 1959. április 1-jén.

A Széchenyi István Gimnázium kitűnő tanulója volt. 1977-ben a sárvári Diákírók és Diákköltők Országos Találkozóján tűnt fel először formailag kiérlelt, egyéni hangú verseivel. Az érettségi után a szegedi József Attila Tudományegyetem magyar-történelem szakán folytatta tanulmányait. Gyorsan érő tehetsége eljuttatta őt az országos fórumokig. Az útnak indító Soproni Füzetek után csakhamar a Kisalföld, a Műhely, az Ifjúsági Magazin, a Napjaink, a Tiszatáj és a Kincskereső közölte verseit.

Herbszt Zoltán műveivel igazolta, hogy érdemes a bizalomra. Kiállítás címen drámát írt a művészsors tragikus konfliktusairól. Bravúros kisregényt alkotott, a Rejtőzködő kamaszkort, amelyben a felnőtté váló gyermek belső viharairól vallott megkapó őszinteséggel. Az egyre szaporodó és egyre egyénibb ihletésű versek már az első kötetet ígérték, amikor váratlanul és irgalmatlanul közbeszólt a sors. Az életerős ifjú ember szinte minden előzmény nélkül megbetegedett és néhány hét alatt, 1981. június 20-án elhunyt Szegeden. Félbehagyott életműve így is több, mint ígéret; vers, novella, tanulmány, kisregény és dráma őrzi korán ellobbant élete maradandó értékeit. Költői világát, rövid élete gazdag termésének kivételes értékét legalaposabban két ember ismerte: Jánosy István, az atyai jóságú mentor és Csapody Miklós, a hajdani soproni iskolatárs és jó barát. Halála után két évvel beválogatták a fiatal szegedi költőket bemutató, 1983-ban megjelent A hazatérés lehetőségei c. antológiába. Öt év múlva jelent meg első posztumusz verseskönyve, a Kőtollú madár (1986). Válogatott verseinek újabb gyűjteménye a Zsoltár a sötétben (1992).

Vörös László így méltatta a költőt: “Meggyőződésem, hogy a mai húsz év körüli költőgeneráció egyik legkiválóbbja volt… Nagyszerű ember volt és nagyszerű barát, költőként is a legjobbak közé emelkedhetett volna. Biztosíték volt erre kivételes költői felelősségtudata, a nemzeti és az egyetemes emberi egységben látása, annak az eszménynek középpontba állítása, amelynek számára az erkölcsi tisztaság és helytállás bármily megpróbáltatások árán is a legfontosabb; s biztosíték volt rá jó formakészsége és mesterségbeli tudása is.”

Születésének 50. évfordulóján Edutech Kiadó ,,Egyszer még visszajövök” címmel megjelentette Herbszt Zoltán egybegyűjtött írásait. A soproni Katedra együttes több versét is megzenésítette, az együttes előadásában CD is jelent meg, Prizma-világ címmel.

Herbszt Zoltán sírja Szent Mihály temetőben áll, Szabolcs Péter alkotta síremlékét.

Irodalom:

Sarkady Sándor: “Egyszer még visszajövök” Ötven éve született Herbszt Zoltán In Várhely: Kultúra, művészet, irodalom, kritika. 14-15. évf. 5-6. sz. (2009). p. 176-185.

Emléket állít az iskola néhai diákjának In: Kisalföld 2009. május 25. (64. évf.) 121. szám p. 8.

Csapody Miklós: A metszet-lét végtelensége és a barátok szavai In: Soproni Füzetek (1983). p. 81-85.

Sarkady Sándor: Herbszt Zoltán emlékezete, Soproni Füzetek, 1982

Internet:

Sarkady Sándor: “Egyszer még visszajövök” – Herbszt Zoltán emlékezete http://www.sopron.hu/Sopron/portal/front_show?contentId=26576 Letöltés: 2021. 05. 28.

Vörös László: “.sietős utam volt.” Herbszt Zoltán: Zsoltár a sötétben http://www.agt.bme.hu/varga/foto/voltak/bel/herbszt-z.html Letöltés: 2021. 05. 28.

könyv
184308db
cd
4455db
dvd
5271db
diafilm
1459db
hanglemez
2509db
hangoskönyv
1138db
to top