50 éve, 1976. július 6-án hunyt el Becht Rezső

1893. június 5-én született Sopronban Becht Rezső szépíró, helytörténész. Az Evangélikus Líceumban érettségizett, a kereskedelmi főiskolát Lipcsében végezte. Első írása 1914-ben jelent meg a Soproni Hírlapban.

Az első világháborúban orosz hadifogságba esett, ahonnan csak hat év múlva vergődött haza Kínán és Indián át. Szibériában hadifogoly újságot szerkesztett. A lágerben verseket írt, orosz, francia, angol és olasz költőket fordított. A hadifogolylét kietlenségét, a kirekesztettség emberi drámáit megrázóan hiteles figurákban örökítette meg későbbi novelláskötete, a Szomeya-szan nevetett (1935).

Itthon banktisztviselőként, majd a Vasáru Rt. igazgatóhelyetteseként dolgozott. A két világháború között sokat utazott. Járt Párizsban, Londonban, Rómában, de megfordult a Távol-Keleten is. 1934-ben járt Oroszországban, német nyelven megjelentetett útinaplójában tárgyilagosan számolt be a lélekben lerongyolódott orosz népről. Másik német nyelven írott kötete ez évből a Kosmische Legende, mely a Teremtés-mítosz modern verses feldolgozása.

1937-ben publikálta első „Sopron-himnuszát”, Az én városomat. Ezt követte 1939-ben a második: a Soproni évszakok. Ekkoriban az író a kulturális közélet vezéralakja volt a városban. Könyveit két nyelven olvasták, verseit a rádió sugározta, a Frankenburg Irodalmi Körben zsúfolt ház tapsolt előadásainak. Írásainak rangos hazai lapok adtak helyet, sőt osztrák lapokba is írt. 1941-ben írói munkásságáért a város neki ítélte az irodalmi Arany Hűség-díjat.

1944 októberében a Gestapo őt is letartóztatta, majd 1945 után az új hatalom is gyanakodva figyelte minden lépését. Becht visszahúzódott a kulturális közélettől, de naponta dolgozott az íróasztala fiókja számára. Ekkor írta máig jobbára kiadatlan műveit: Levelek Európából, Öreg szemmel (naplójegyzetek) és a Bűvös henger című önéletírása.

Szépírói munkássága mellett helytörténeti tanulmányai, műkritikái is igen jelentősek voltak. A Soproni Szemlében megjelent dolgozatai négy évtizeden át a legmagasabb színvonalat képviselték.

Dolgos élete alkonyán elismerésben volt része. 1973-ban az Életünk, a Kisalföld, a Soproni Szemle és a Neue Zeitung köszöntötte a 80 éves írót. A szülővárosa Lackner-éremmel, majd Pro Urbe Sopron éremmel ismerte el szépírói érdemeit, emberi kiválóságát, önzetlen közéleti munkáját.

1976. július 6-án hunyt el Sopronban.