50 éve hunyt el Németh Sámuel evangélikus lelkész, tanár, helytörténész

1877. szeptember 25-én született tanítói családban Kispécen (ma Kajárpéc). 1889 és 1897 között a soproni líceumban tanult. Osztálytársa volt Heimler Károlynak, a Soproni Szemle későbbi alapítójának. A líceumi Magyar Társaságban irodalmi dolgozatokat írt, fizikai pályamunkájával díjat is nyert. Szerkesztője volt a Soproni Gyorsíró című, havonta megjelenő diáklapnak.

Felsőfokú tanulmányait a soproni Teológiai Akadémián, majd a Greifswaldi Egyetemen folytatta, ahol 1901-ben lelkészi oklevelet nyert. Ezt követően a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen és a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészeti Karán magyar-latin szakos tanári oklevelet szerzett 1904-ben. Ezt később görög szakos végzettséggel is kiegészítette.

1903-ban került a felsőlövői (ma Oberschützen, Burgenland) evangélikus gimnáziumba, ahol 1906-ban igazgatóvá választották. Kitartó munkájának eredményeképpen 1911-re felépítették az addig széttagolt gimnázium új épületét, illetve sikerült különválasztani Felsőlövőn az addig közös igazgatással és tanári karral rendelkező gimnáziumot és a tanítóképzőt.

1922-ben az iskola új, osztrák hatósága felmentette és több tanártársával együtt elbocsátotta. Ekkor tért vissza a Líceumba, most már mint tanár. Átvette a 17. században létrehozott muzeális könyvtár gondozását, mely iskolatörténeti kutatásainak kiindulópontját is adta. Öregdiákként tevékenyen részt vett a Líceumi Diákszövetség életében, 1927-től titkára is lett. Fő célja egy diákotthon felépítése volt, melyet végül 1934-ben sikerült felavatni és 50 diák internátusi elhelyezésére volt alkalmas. A Diákszövetség támogatásával a szegény sorú tehetségek gimnáziumi tanulmányait segítette.

1931-től 1939-es nyugdíjazásáig az iskola igazgatója volt, 1936-ban tanügyi főtanácsosi címet kapott. Nyugalomba vonulása után is aktívan dolgozott, 1951-ig görögöt tanított az Evangélikus Teológián. 1964-ben vehette át gyémántdiplomáját.

Nyugdíjas éveiben ideje legnagyobb részében tanulmányozta a Líceum történetét, a könyvtár ritkaságaiból és iskolatörténeti anyagaiból kiállítást is rendezett. Összegyűjtötte a soproni, illetve a budapesti levéltárból az iskolával kapcsolatos anyagokat. Ekkor vetette papírra A soproni evangélikus líceum történetének egy százada (1681-1781) című munkáját. (Ez életében sajnos kiadatlan maradt, csak 2007-ben, az iskola fennállásának 450 éves jubileumára jelent meg.)

A Soproni Szemlébe is sorra írta helytörténettel, iskolatörténettel foglalkozó cikkeit. 1937-1943 között tizenkettő, az 1955-ben újraindított folyóiratban további négy tanulmánya jelent meg. 1937-1944 között tagja volt a Soproni Szemle szerkesztőbizottságának.

Németh Sámuel 98. évesen, 1975. október 16-án hunyt el Sopronban.

Irodalom:
Prőhle Jenő: Németh Sámuel (1877–1975). In: Soproni Szemle. 1976. 1. sz. p. 72-75.

Wallner Ákos: Németh Sámuel (1877-1975). In: Soproni Szemle. 2007. 4. sz. p. 411-419.