55 évvel ezelőtt hunyt el Bakó József

55 évvel ezelőtt hunyt el
Bakó József
költő

Nemescsón, az akkori Vas vármegyében született 1896. augusztus 24-én. Édesapja Bakó József (1852–1898) gazdasági cseléd, édesanyja Kiss Erzsébet (1860–1946) szülésznő. Gyermekkori korcsolyabalesetének következtében évekig tartó, orvosilag félrekezelt csípőízületi gyulladásban szenvedett. Egyik lábára örökre sánta maradt.

A lassú felemelkedés útját járta meg: zsellércsalád fiából lett cipész, kórházi szolga, majd falusi tanító. Kőszegen cipészmesterséget tanult 1911 és 1914 között, Budapesten polgári iskolát végzett, majd 1930-ban Sopronban korengedménnyel tanítói oklevelet szerzett. Több cipész is alkalmazta, segédek tanították, majd Zalaegerszegen helyezkedett el rövid ideig szakegyleti könyvtárosként. Felemelkedése folytonos önművelést követelt: autodidakta szenvedéllyel képezte magát, nyaranta pedig bebarangolta fél Európát, Milánótól Konstantinápolyig. Hatással volt rá Sopron környéke, de ő is hatott az itteni irodalmi életre. Megelőzte ezzel a másik őstehetséget Joós Sándort, aki szintén a Nyugat-Dunántúl szülötte volt. Első verseit suszterműhelye keresetiadó-könyvébe írta. Később Várady Imre és Ősz Iván támogatásával a Szombathelyi Kulturegyesület adta ki első verseskötetét. Költői estet szerveztek számára, mellyel nagy sikert aratott. Első versei (Árva kalászok 1927; Földem! 1930, melyet a Frankenburg Irodalmi Kör adott ki; Kié ez a lélek? 1933) a zsellérek és kisparasztok életéről adnak személyes tapasztalatokon alapuló realista ábrázolást. Megismerkedett Babits Mihállyal, aki segítette verseinek a Nyugatban történő megjelentetését. Versekkel búcsúzott Soprontól, Hínár című önéletrajzi regényében Sopron Kővárként szerepel. 1933-tól tevékenyen bekapcsolódott a népi mozgalomba, 1935-től a Kelet Népe belső köréhez tartozott. 1943-ban részt vett a szárszói konferencián, ahol Sinka István és Szabédi László verseiből olvasott fel az esti irodalmi rendezvényeken. 1945 után elsősorban a falu megváltozott életét mutatta be.

Emlékét szülőfalujában márványtábla, fából készült portré őrzi, 1987-ben Szombathelyen az Oladi-lakótelepen utcát neveztek el róla, Sopronban pedig a Móricz Zsigmond 8-as szám alatt emléktábla hirdeti emlékét, melyet 1984-ben Pósfai János avatott fel. Életében 11 kötete jelent meg, többségében költemények. Önéletrajzi regényét már halála után adták ki, Feljebb a kaptafánál címmel.

Irodalom:
Sarkady Sándor (szerk.): Aranykönyv 2002. Sopron: Quint, 2001. p. 136.
Pósfai János: Bakó Józsefről. In: Soproni Szemle 38. évf. 2. sz. (1984). p. 180-184.
Internet:
Takáts Gyula: Paraszti tehetségek. In: A magyar irodalom története 1919-től napjainkig. Hozzáférés módja: http://mek.oszk.hu/02200/02228/html/06/313.html Letöltés ideje: 2017. 02. 08.
Névpont weboldala: Bakó József. Hozzáférés módja: http://nevpont.hu/view/662 Letöltés ideje: 2017. 02. 08.

könyv
192.206db
cd
4383db
dvd
5111db
diafilm
3061db
hanglemez
3563db
hangoskönyv
2281db
to top