55 évvel ezelőtt hunyt el Perkovátz Félix

55 évvel ezelőtt hunyt el
Perkovátz Félix
a soproni vendéglátóipari kultúra egyik úttörője

Hétgyermekes gazdálkodó család hatodik gyermekeként született. A család horvát származású volt, eredetileg “Perkováč”-ként jegyezték. Perkovátz Félix pincérinasnak tanult először Bécsben majd Budapesten. Itt a Petanovich család alkalmazásában állt, akik az akkori főváros szálloda- és vendéglátóiparában jelentős szerepet játszottak. A budapesti Metropol Szálló, az ótátrafüredi Nagyszálló is az övék volt. Perkovátz Félix 1908-ig, 22 éves koráig a család különböző érdekeltségeinél dolgozott pincérként.

Barátjával 1908-ban Liverpoolba mentek, hogy megtekintsék a világ leghíresebb lóversenyét, az ú.n. “Grand National”-t, fél évet dolgozott ott, angolul is megtanult. Dolgozott még Aachenben, Frankfurtban és Münchenben, ezért csak 1909. vége felé tért haza. Ismét Budapesten állt munkába, a Petanovich család foglalkoztatta. Az I. világháború alatt katona volt, olasz fronton fogságba került, ahonnan csak 1919-ben jöhetett haza. A Déli Vasúttársaságnál jól kereső állást kapott, a Budapest-Fiume-i gyors főpincére lett. 1921-ben a soproni Déli pályaudvar restijét kivette bérbe, majd megvásárolta Széchenyi tér 12-es szám alatt, a jelenlegi Perkovátz-Ház helyén álló földszintes parasztházat, benne négy kicsiny üzlettel, egy bor-sör kiméréssel, egy pálinka kiméréssel, egy kis szatócsbolttal és egy kis vegyeskereskedéssel. 1924-ben feleségül vette Freyler Máriát, aki gazdag hozományt hozott a házasságba. A házaspár igyekezete, szorgalma kamatozott, 1931-től már az egész ház a tulajdonukba került, megbecsült polgáraivá lettek a városnak. A vendéglő virágzásnak indult, konyhája ismertté vált. Perkovátz Félix igen szerette a főiskolásokat. Nála lehetett “auf”-ra inni, de csak annak, aki a megígért határidőn belül törlesztett. A diákok Perkovátz Tanszékként emlegették, és a balekká váláshoz innen is kellett aláírást hozni. Magyarországon ez volt a második hely (egy budapesti kocsma után), ahol hűtött csapolt sört lehetett kapni. Emellett válogatott soproni és balatoni borokkal is várták a vendégeket. A család két lány- és egy fiúgyermekkel gyarapodott. A következő évtizedben a vendéglő épületét átépítették, már 1942-ben állt és működött a ma is látható épület, homlokzatát Schármár Károly tervezte. Perkovátz Félix a Soproni Vendéglősök, Kávésok és Italmérők Szikvízgyári Szövetkezetének egyik főrészvényese volt, elnökségi tagként is segítette a szövetkezet munkáját. A világháborús bombázásoknak nem esett áldozatául a ház. A II. világháború után egy évig nem működött az üzlet, 1946-ban kapta vissza a család az iparengedélyét. Az államosítás után, 1951-től a vendéglőt először a Soproni Szálloda és Vendéglátóipari Vállalat, majd pedig a Győr-Sopron Megyei Vendéglátó Vállalat bérelte, sokáig Kékfrankos vendéglőként ismerték a soproniak.

1957-ben a ház visszakerült a család tulajdonába. Perkovátz Félix 1957. július 5-én hunyt el. Ma a Perkovátz-Ház a város egyik kedvelt étterme, amelyet az unoka, Perkovátz Tamás tart fenn.

Irodalom:
Ifj. Sarkady Sándor: Aranykönyv. Sopron: Quint Reklámügynökség, 2001. 116. p.

Internet:
A Perkovátz-ház története. Pdf dokumentum. Hozzáférés módja: http://www.perkovatz.hu/uploads/files/A%20Perkovatz-Haz%20toertenete.pdf Letöltés ideje: 2016. 10.25.