140 évvel ezelőtt született Boleman Géza

140 évvel ezelőtt született
Boleman Géza
gépészmérnök, műegyetemi tanár

Középiskolai tanulmányait Selmecbányán, Brassóban és Budapesten végezte. 1894-ben, érettségi után Budapestre ment tanulni és a Királyi József Műegyetem gépészmérnöki szakosztályának hallgatója lett. 1908 nyarán szerezte meg diplomáját. Kiválóan beszélte a német, angol és a francia nyelvet. A Ganz-gyár villamos osztályán kapott mérnöki állást. Volt alkalma együtt dolgozni Bláthy Ottó Titusszal, Hoór-Tempis Mórral, Pöschl Imrével és az ő vezetésükkel beletanult az elektrotechnika gyakorlatába is. A vihnyei Kachelmann Károly és Fia gépgyárba szegődött, ahol gyorsan járó álló kompaund-tandem gőzgépet szerkesztett.

Később Bánki Donát kérésére visszatért Budapestre, elfogadta a műegyetem gépszerkezettani tanszékének tanársegéd állását. 1899. szeptember 1-jétől két évig dolgozott itt és egyidejűleg a Fegyver és Gépgyár Dieselmotor osztályának szerkesztő mérnökeként is tevékenykedett. 60 lóerős dieselmotort szerkesztett, tevékenyen részt vett az akkor még újdonság Dieselmotor diadalútjára indulásának kezdő fázisában. 1900-ban visszatért szülővárosába, ahol a Bányászati és Erdészeti Akadémián kezdetben a matematikai tanszék adjunktusaként, majd a mechanikai-bányagéptani tanszék vezetőjeként dolgozott. Végül a fizika- és elektrotechnikai tanszék élére állt. 1918-tól az Akadémia a Műszaki Egyetem karaként működött tovább Sopronban, Boleman Géza professzort kétszer is megválasztották a soproni egyetem rektorává. 1917-ben jelent meg fő műve, az Elektrotechnika, mely elnyerte a Magyar Mérnök és Építész Egylet nagy aranyérmét. A mű 640 oldal terjedelmű és 599 ábrát tartalmaz.

Élete során számos kitüntetésben részesült. 1928-ban elnyerte a Zipernovszky Károly Jubileumi Emlékérmet, 1935-ben a francia Becsületrend tiszti keresztjével jutalmazták, 1952-ben kandidátusi címet szerzett és 1956-ban Munka Érdemrenddel tüntették ki. 1959-ben megválasztották a Magyar Elektrotechnikai Egyesület tiszteletbeli elnökévé. Ennyi kitüntetés után mégis tanítványai hálás szeretetére volt a legbüszkébb. Haláláig Sopronban élt, a Lőverek alján. Itt talált rá hazájára, szülőföldjére. 1961. december 20-án hunyt el, sírja a Szent Mihány temetőben található.

Iroldalom:
Sarkady Sándor (szerk.): Aranykönyv 2002. Sopron: Quint, 2001. 92. p.
Ifj. Sarkady Sándor: Boleman Géza (1876-1961) élete és munkássága. Sopron: Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó, 2014. p. 4-6.

könyv
190.297db
cd
4350 db
dvd
5052db
diafilm
3018db
hanglemez
3563 db
hangoskönyv
2256db
to top