150 éve halt meg Kugler Pál Ferenc

150 éve, 1875. április 11-én halt meg Kugler Pál Ferenc.

Kugler Pál Ferenc a magyar késő klasszicista szobrászat egyik utolsó képviselője. 1836. február 12-én született régi soproni polgárcsaládban. Testvérei Kugler Henrik cukrász és Kugler Mihály mérnök. Távolabbi ősei között több művészt is ismerünk. Közvetlen családjából nagyatyja kertész, apja cukrász volt, mindkettő Sopronban. Legközelebbi művész rokona János nagybátyja festő, Kőszegen élt.

Művészi tanulmányait a bécsi Képzőművészeti Akadémián 1860–62 között Hans Gassernél folytatta,  akinek akadémikus, maradi ízlésű klasszicizmusa hatott a művészi ízlésének kialakulására. Kugler az 1860-as években Olaszországban folytatta tanulmányait. Legkiemelkedőbb műveit, Liszt Ferenc és Ormos Zsigmond képmását ott készítette el.

Liszt Ferenc mellszobra a Vasárnapi Újság korabeli tudósítója szerint „természet után” készült, és a szobrász 1865-ben küldte haza Rómából. Részt vett 1861-ben három pályaművével a budapesti Széchenyi szoborpályázaton. A szoborhoz tervezett egyik gipszvázlata a Magyar Tudományos Akadémia gyűjteményébe került. A neves magyar szobrászok Izsó Miklós és Engel József mellett Kugler pályaműve nem jöhetett számításba. Az egyik mintát, amely jobb kezében írást tartva egy oszlopféléhez támaszkodva ábrázolja Széchenyit, évtizedekkel később Kugler Mihály, a művész öccse kőből kifaragtatta és a fővárosnak ajándékozta. Így került felállításra 1920 körül a kamaraerdei szeretetotthon területén.

A fiatal Kugler az 1860-as évek elején dolgozott Sopronban és közben szerepelt a pesti Műegylet kiállításain, mérsékelt sikerrel. 1864-ben készítette el Brassay Sámuel mellszobrát gipszből, melyet jelenleg a Soproni Levéltárban őriznek, majd 1965-ben Deák Ferencet mintázta meg. 1865-ben a Szent Mihály templom restaurálásakor megbízást kapott Máriát és Szent Józsefet ábrázoló kőszobrok készítésére. Az elkészült szobrok ma is a templom szentélyében találhatók. Kugler valószínűleg ekkor (1864-68 között) mintázta meg néhány jeles soproni szobrát, pl. Handler József építész és fia Nándor építészeket, Storno Ferenc restaurátort, Fend János műasztalost és Frankenburg Adolf irodalomszervezőt.

Ormos Zsigmond főispán megbízásából Temesváron is dolgozott, a Vármegyeháza előcsarnokának falában helyezték el domborművét, amely Ferenc József látogatására készült. Kugler a romantika korszakában, lelkesedéssel foglalkozott klasszicizáló szobortárgyakkal. Petrovics Elek: „elkésett klasszicistának” nevezte. Épületszobrászi munkái miatt ismertebb volt Budapesten.

Számos jelentős mellszobrot alkotott, melyekből több mint harminc ismert, ezek a korabeli Magyarország arcképcsarnokát jelenítik meg (Petőfi Sándor, Madarász Viktor, Andrássy Gyula, Széchenyi Béla, Pulszky Ferenc, Prielle Kornélia, Liszt Ferenc). Érmek készítésével is próbálkozott. Munkáival kapcsolatban komoly kritikát kapott a korabeli lapokban. Valószínűleg a pesti elmarasztaló megjegyzések is hozzájárultak ahhoz, hogy élete végén áthelyezte műtermét Bécsbe, ahol 39 évesen, 1875. április 11-én hirtelen elhalálozott.

Családja Budapesten, a Kerepesi úti temetőben helyeztette örök nyugalomra. Bár munkássága alig másfél évtizedre korlátozódott, termékeny szobrász volt. Művei sorában, főleg portréi között, jó néhány alkotás, pl. Ormos Zsigmond és Liszt Ferenc márvány képmása maradandó értékkel bírt. Alkotásai megtalálhatóak a kassai és soproni múzeumban, illetve a Magyar Nemzeti Galériában. Művei egy része a mai napig lappang, vagy örökre elveszett. Múlt századi szobrászatunk egyik legszorgalmasabb mestereként tisztelték az azóta meglehetősen elfeledett Kugler Pál Ferencet.