125 éve adták át a forgalomnak a soproni villamosvasutat

125 éve, 1900. április 30-án adták át a forgalomnak a soproni villamosvasutat.

A kiegyezés utáni gazdasági fellendülés, a felgyorsult urbanizáció és a megjelenő turizmus hívta életre (számos más városhoz hasonlóan) a korszerű infrastruktúra, így a tömegközlekedés létrehozását. A közúti vasút egyik fő funkciója a város két pályaudvarának (Déli- és Győri-, avagy Gy.S.E.V. pályaudvar) összekötése volt a belváros megkerülésével. A Vas megyei Elektromos Művek Rt-vel kötött a város szerződést a Szombathelyen már bevált közúti villamosvasúthoz hasonló vasút megépítésére.

Összesen 16 megállója volt és nyomvonala a korábbi omnibusz útvonalát követte: Déli pályaudvar – Kossuth utca – Újteleki utca – Várkerület – Széchenyi tér – Erzsébet utca – Deák tér – Király utca (Mátyás király utca) – GySEV pályaudvar. Épült egy 1240 m hosszú szárnyvonal is, a Pannónia Szállótól az Ezüst (ma Ötvös) utcán, Magyar utcán és a Győri úton át a vágóhídig. Mivel a Városi Kórház a Győri úton ekkor még nem állt, ezért kihasználatlanság miatt ezt a vonalat hamar felszámolták, vágányát már 1903-ban felszedték. Anyagából a pozitív fogadtatás és a megnövekedett igények miatt 1903-ban meghosszabbították a fővonalat a Déli pályaudvartól a Baross utca végéig, a sörgyárig, de erre csak alkalomszerűen közlekedett a villamos. A kocsiszín a Flandorffer (ma Táncsics Mihály) utcában állt, melyhez külön vágány ágazott ki a Kossuth utca északi végében.

A kezdeti népszerűséget követően néhány éven belül csökkent az utasforgalom, túl lassúnak és hosszúnak bizonyult a városlakók számára a két pályaudvart összekötő járat. A villamosvonal veszteséges üzemeltetése miatt rövid életűnek bizonyult – 1923. május 31-én végleg leállították a villamosközlekedést Sopron utcáin.

A soproni villamosközlekedés megindulásának 100. évfordulójára, 2000. április 29-én emléktáblát avattak a GySEV-pályaudvar falán, az egykori végállomáson. A dombormű Sz. Egyed Emma alkotása.

A soproni villamosvonal számokban:

1. 16 megállóhely (Pannónia szálló előtt és a piacnál várófülkével)

2. egy vágány, 6 kitérő

3. törzsvonal hossza: 5,2 km, szintkülönbség: 24 m

4. nyomtáv: 1000 mm, 33,6 kg/fm-es Phönix-sínek

5. legkisebb görbületi sugár: 25 m

6. egy szintbeli nagyvasúti kereszt (a Kossuth és Baross utca
találkozásánál az ebenfurthi vonalat keresztezte)

7. 6 motorkocsi, 2 pótkocsi a Roessemann & Kühnemann gyártól

8. piros, favázas, két vezetőállású, kéttengelyes kocsik; hossz: 7,12 m,
magasság: 3,27 m, súly: 5,5 t

9. 36 férőhely (18 ülő-, 18 állóhely)

10. üzemidő: 5:17 – 23:15 között; járatsűrűség: 12 perc

Irodalom:
Lovas Gyula (1966): A soproni villamos vasút. Soproni Szemle, 1966. XX. Évfolyam 2. Szám. p. 110-118.

Dr. Kubinszky Mihály – Lovász István – Villányi György: Régi magyar villamosok. A történelmi Magyarország közúti vasutai a kezdettől a II. világháború végéig. Budapesti Városvédő Egyesület, Budapest. p. 227-231.

Kubinszky Mihály: A Soproni Városszépítő Egyesület húsz éve (1987-2007). Soproni szemle, 2008. LXII. évf. 1. szám, p. 53-66.

Pammer László: Másfél évszázad keskeny nyomtávú vasúton Észak-Nyugat Magyarországon. In: Vasúthistória évkönyv 2003-2007. szerk.: Mezei István. MÁV ZRT., Budapest, 2008. p. 114-161.

Internet:
Prodán Tímea: Közel 100 éve nem csönget már a soproni piros villamos. Sopron Média, 2020. 08. 10. (letöltés: 2025. 03. 13.): https://www.sopronmedia.hu/cikkek/kozel-100-eve-nem-csonget-mar-a-soproni-piros-villamos

Pluzsik Tamás: A soproni villamos emléktáblája. Soproni Téma, 2025. 01. 15. (letöltés: 2025. 03. 11.): https://www.sopronitema.hu/hirek/varosi-hirek/a-soproni-villamos-emlektablaja

Villamosok.hu (letöltés: 2025. 03. 13.): https://villamosok.hu/nza/sopron/