125 éve született Storno Gábor

Storno Gábor

1900. május 22-én született Sopronban. Édesapja, ifj. Storno Ferenc festőművész, édesanyja Ackerler Anna. Nagyapja, id. Storno Ferenc 1845-ben fiatal kéményseprőként költözött a városba, ahol aztán megalapította Sopron egyik legjelentősebb művész dinasztiáját. A család férfi tagjai mind nagy tehetséggel rendelkeztek a képzőművészetek terén.

A festészet, restaurálás, épület- és tárgytervezés mellett Id. Storno Ferenc jelentős műgyűjteményt hozott létre, melyet fiai és unokái megőriztek és folytatták a műtárgyak, kézműves remekek és régiségek gyűjtését, feldolgozását. Ifj. Storno Ferenc tudatosan folytatta a gyűjtést, minden tárgyat katalogizált, feljegyezte az összes lehetséges adatot. Létrehozott külön régészeti- és fegyvergyűjteményt is, és kiemelt figyelmet fordított a Széchenyi Istvánhoz kapcsolódó emlékekre.

Storno Gábor eleinte keveset foglalkozott a családi örökséggel, mert iparművészként főként Budapesten dolgozott. Később, nyugdíjasként lett a gyűjtemény utolsó őre.

1920-ban érettségizett, majd beiratkozott a bécsi egyetem filozófia szakjára. Mivel saját bevallása szerint nem tetszett neki a tanulás, elhatározta, hogy iparos lesz. Tanoncideje letelte után, 1921-ben asztalossegédként kezdett dolgozni Sopronban. 1923-ban Németországba ment, ahol különböző cégeknél volt segéd. Emellett esti tanfolyamon továbbképezte magát belső lakberendezővé. 1925-ben sikeres asztalosmesteri vizsgát tett és önálló asztalosműhelyt nyitott, mely 1929-re tönkrement. 1931-1938-ig bútortervezéssel, iparművészeti tárgyak és játékok készítésével foglalkozott. 1938-1939-ben légószolgálatot teljesített Sopronban – feladata volt a házak légópincéinek felmérése, térképre rajzolása. 1939-ben Stuttgartban helyezkedett el tervezőként egy bútorgyárban – 1940 elején azonban hazautazott, mert politikai okokból nem akarta felvenni a német állampolgárságot. 1941-ben egy rövidebb ideig a Szigetközi Árvízmentesítő társulatnál dolgozott Győrben, majd 1942-1945 között Budapesten az asztalosmesterek Kiviteli Szövetségénél volt műszaki tisztviselő.

1945-től intenzíven részt vett a háború utáni helyreállítási munkálatokban asztalossegédként. Később iparigazolványt kapott és kölcsönszerszámokkal kezdte meg az önálló munkát. Eleinte csak javításokat vállalt, illetve alkalmanként dekorációkat készített kiállításokra, május 1-jére. Műhelyét 1949-ben felszámolta, beiratkozott a képzőművészeti iskolába és a Szabadság Állami Áruházban helyezkedett el dekoratőrként, majd 1952-től a Néphadsereg Központi Tisztiháza keretébe tartozó dekorációs osztály modellező részlegének vezetője lett.

Storno Gábor második felesége, Katona Ágota szintén művész – tervezőgrafikus és dekoratőr volt. A budapesti Corvin Áruházban dolgozott ruharajzolóként, majd a dekorációs osztályon. A kirakatrendezés mellett számos reklámgrafika, plakát, katalógus készítése fűződik a nevéhez.

A Storno-gyűjteményt 1950-ben nemzeti érdekű magángyűjteménnyé nyilvánították. A család megmaradt tagjai Storno Miksa, majd külföldre távozása után, Storno Pál lakta a Storno-házat és gondozta a gyűjteményt. 1957-ben nyugdíjasként költözött vissza Storno Gábor feleségével Sopronba, ahol ellátta a gyűjtemény körüli feladatokat, kalauzolta a látogatókat utolsóként a családból. 1976-ban kezdődött a Storno-ház műemléki felújítása, erre az időre áthelyezték a gyűjteményt a Rejpál-házba.

Storno Gábor 1980-as halála után az állam – három Ausztriában élő örökösétől – megvásárolta a gyűjteményt és a házat. 1987-ben nyílt meg a Soproni Múzeum állandó kiállítása : az első emeleten a helytörténeti kiállítás, a második emeleten a felújított Storno-gyűjtemény kapott helyet.

Irodalom:

Grászli Bernadett – Kiss Melinda: Egy művészcsalád története. A soproni Storno család munkássága és műgyűjteménye. Soproni Múzeum Alapítvány, Sopron, 2013

Kiss Melinda: A Storno család Széchenyi-gyűjteménye. In: Soproni Szemle, 2017 (71. évf.) 4. szám p. 478-487.