150 éve született Östör József jogász, országgyűlési képviselő, Széchenyi-kutató

1875. július 14-én született Gyülevizen Östör József jogász, a Sopron környéki kerület országgyűlési képviselője, Széchenyi-kutató. Apja Östör Lajos jómódú zsirai gazdálkodó volt, anyja, Wohlmuth Karolina Locsmándról származott.

Középiskolai tanulmányait a soproni bencés gimnáziumban végezte, érettségi (1893) után a budapesti, majd a berlini egyetem jogi karára iratkozott be. 1898-ban szerzett jogi doktorátust. Budapesti tanulmányai alatt ismeretséget kötött a későbbi Sopron megyei vezető politikai személyiségekkel (pl. Simon Elemérrel, későbbi megyei főispánnal).

Két évig gyakornokoskodott a Kereskedelmi és Váltótörvényszéknél, majd 1899-ben került Sopronba, egy év múlva ügyvédi irodát nyitott a Szent György utcában. 1901-ben megházasodott (felesége Baán Margit, Baán Endre akkori alispán lánya), két gyermeke született: Antal és Magdolna. 1904-ben beválasztották a megyei törvényhatósági bizottságba, ezzel bekerült a vármegye politikai és társadalmi életébe. 1905-ben a Szabadelvű Párt soproni titkára lett. 1922-ben pártonkívüli indulóként mandátumot szerzett a nemzetgyűlési választásokon a Sopron környéki kerületben. 1926-ban és 1931-ben is megnyerte a választásokat, utóbb már mint az Egységes Párt elnökségi tagja.

A parlamentben a pénzügyi, mentelmi és az összeférhetetlenségi bizottságok tagja, később a kultusztárca költségvetési előadója volt. Képviselői tevékenysége során sürgette a gabonajegy törvény kiigazítását, a tanítók bérének rendezését, illetve sokat tett Sopronért is. Az ő felszólalása nyomán alapította az MTA a Nyelvmívelő Bizottságot, melynek tagja lett, ezen kívül javasolta a Balaton-felvidék tájvédelmi körzetté nyilvánítását. Az ügyvédek érdekvédelmi kérdéseivel is foglalkozott.

Az 1935-ös választásokon ejtették az új Gömbös-féle kormánypárt képviselőjelöltjeinek sorából. Ezt követően több időt szentelhetett zsirai uradalmának. Sokat foglalkoztatott ügyvédként elsősorban gazdasági ügyekben képviselte ügyfeleit. 1941-ben kormányfőtanácsossá nevezték ki.

Alapvetően konzervatív-liberális szellemi beállítottságú volt, korán kialakult Széchenyi-eszménye. Az 1930-as években az egyik legelmélyültebb Széchenyi-kutatóként tartották számon.

Sopron kulturális életében is jelentős szerepet töltött be: a Frankenburg Irodalmi és Művészeti Kör elnöke lett. Megélénkült saját irodalmi munkássága is, a reformkorról és Széchenyiről írt munkái jelentősek.

1944-ben a bombázások idején Deák téri házát találat érte, de ő nem sérült meg. Ezt követően a lányához költözött a Felsőlőverbe, ott élt 1949. április 10-én bekövetkezett haláláig. Hamvait az 1924-ben elhunyt költő fia emlékére emelt kápolnában helyezték el, melyet 1952-ben ÁVH-s határőrök feldúltak. Ezt követően hamvaikat a zsirai plébános a helyi temetőbe vitte át. A romos kápolnát 1994-95-ben a helyiek összefogásával újították fel.

Irodalom:
Östör József: Közpályám. Politikusi életút a két háború korából. Győr-Sopron: Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2010.

Sarkady Sándor (szerk.): Aranykönyv 2002. Budapest: Quint Reklámügynökség, 2000. p. 112.

Tóth Imre: A „politikai narkózis” rabságában. Östör József közéleti pályája (Két háború közötti kor- és jellemrajz egy politikai emlékirat tükrében) In: Soproni Szemle 61. évf. 1. sz. (2007). p. 81-86.