25 éve hunyt el Nikolics Károly gyógyszerész

 Sopronban született 1918. augusztus 10-én. Édesapja Nikolics Milivoj az Oroszlán patika tulajdonosa volt. Az evangélikus líceum után a Pázmány Péter Tudományegyetemen végzett gyógyszerészként 1940-ben, gyakorlatát apja gyógyszertárában szerezte. Az egyetemet követően 1943-ban doktori címet szerzett Széki Tibor Szerves- és Gyógyszerészi Kémiai intézetében és az intézet tanársegéde lett.

A háború után feleségével, Hartai Máriával együtt visszatért Sopronba, hogy betegeskedő édesapja patikáját irányítsa. A gyógyszertárat 1950-ben államosították. Nikolics Sopronban maradt és a Than Károly gyógyszertárat vezette nyugdíjba vonulásáig.

Szülővárosában is folytatta tudományos tevékenységét, gyógyszeranalitikai, krisztallográfiai kutatásaival kandidátusi, majd tudományok doktora fokozatot érdemelt ki. 1978-ban az Orvostovábbképző Egyetem címzetes tanára lett. Részben társszerzőként kilenc könyvet és 140-nél több közleményt jegyzett. Tevékenységének köszönhető, hogy Sopronba került az intézményesített gyógyszerész-továbbképzés, közreműködésével a városban számos alkalommal rendeztek gyógyszerész konferenciát és javaslatára nyílt meg 1968-ban a Fő téri Patikamúzeum. A tudományos és ismeretterjesztő társaságok munkájában (MTESZ, TIT) is részt vett. Dr. Király Jenő Díjat kapott,  Pro Urbe díjban részesült (1997), majd a város díszpolgára lett (1999).

A Magyar Gyógyszerészeti Társaságban gazdag munkát végzett, ennek 1978 és 1991 között elnöke is volt. A Magyar Kémikusok Egyesülete Than Károly emlékéremmel tüntette ki, elnyerte továbbá a Dunántúli Analitikai Díjat, valamint MTESZ-díjat is. A Magyar Köztársaság Érdemrend Tiszti Keresztje (1991), a Nemzetközi Gyógyszerész Szövetség Életműdíja (1994), Bugát Pál Emlékérem (1998) tulajdonosa volt.

Nikolics Károly 2000. szeptember 16-án hunyt el Sopronban, a Szent Mihály temetőben nyugszik.

2004. szeptember 17-én avatták fel emléktábláját, 2018-ban utcát neveztek el róla az Aranyhegyen.