100 éve született Hárs József helytörténész
1925. október 17-én született Sopronban. Édesapja Hárs György, édesanyja Nagy Adél. Apja építészmérnökként ekkor Esterházy-hitbizomány központjában dolgozott Eszterházán (ma Fertőd), 1927-ben költöztek Sopronba. Ettől kezdve élete végéig Sopronban élt és dolgozott.
1943-ban érettségizett a Széchenyi István Gimnáziumban. Ezt követően Budapesten és Debrecenben hallgatott jogot, de a háború és az azt követő megváltozott körülmények miatt nem tudott diplomát szerezni. Egyetemi tanulmányai miatt mentesült a katonai szolgálat alól. A háború utolsó hónapjaiban a soproni építőiparosok munkaközösségében dolgozott. A háború után átmenetileg munkanélküli volt, majd 1948-tól a különböző neveken működő Tervezőirodában kapott munkát műszaki rajzolóként – innen 35 év szolgálat után, statikus szerkesztőként, 1985-ben, ment nyugdíjba.
1956-ban nősült, felesége, Edit, 1994-ben elhunyt. Két fiuk született.
Sopron kulturális életének állandó résztvevője volt feleségével együtt. A helytörténettel 1955-ben került kapcsolatba, amikor a levéltárban megszervezték a város 1848-1948 közötti történetét feldolgozni hivatott bizottságot. 1961-ben jelent meg először munkája a Soproni Szemlében „A Soproni Építőbank működése és bukása 1973-1901.” címen. Ettől kezdve rendszeresen publikált több folyóiratban: a Soproni Szemle, a Soproni Füzetek, a Várhely, a Honismeret és a Blätter für Heimatskunde (Graz) lapjain összesen 106 honismereti és szépirodalmi írása jelent meg. Továbbá írt újságcikkeket, pályamunkákat, könyveket honismereti és szépirodalmi témákban. 1974-től a Soproni Szemle olvasószerkesztője, majd technikai szerkesztője és az Alapítvány és folyóirat titkára 1998-ig.
Önéletrajzában kiemelte legfontosabb tanulmányait: a soproni idegenforgalommal foglalkozót (négy részben, 1966-1967), a Sopront ért bombatámadások leírását eredeti amerikai források felhasználásával (1994, 1995), és a Soproni Ünnepi Hetek előzményeit tárgyaló dolgozatait (1984-1985).
A ’80-as évektől kezdve vett részt különböző pályázatokon. Évről-évre rendszeresen beadta munkáit a Győr-Moson-Sopron megyei Szülőföldünk pályázatra, amin többször kapott első díjat, pl.: Győr mozitörténetéért. A Fotóművészek Szövetségének megírta Sopron, illetve Sopron megye fotótörténetét. Országos pályázaton a Fabricius család krónikájával (1980), Egy építészmérnök pályakezdését feldolgozó családtörténettel vívott ki elismerést. 1980-2016 között 32 pályamunkája készült el, első sorban Sopron helytörténetéhez kapcsolódó témákban.
Az Irodalomtörténeti Társaság felvette soraiba és második díjjal jutalmazta a „Magyar irodalmi művek fordításai a két világháború közötti Oedenburger Zeitungban” című munkájáért (megjelent a Soproni Szemlében 1988-ban). A Néprajzi Múzeum pályázatán IV. díjat kapott anyai nagyapjának, dr. Nagy Emilnek, Bethlen igazságügy-miniszterének 1951-1953 közötti deportálásából, Kötelekről írott leveleit közlő munkájáért.
Helytörténeti tanulmányai mellett szépirodalmi műveket, drámákat is írt – legismertebbek: „Életre ítélve”, „Túlélés”. 2001-től több könyvet is írt, illetve működött közre társszerzőként – ezek közül legfontosabb a „Fertőrákos – Száz magyar falu könyvesháza” és a „Soproni Olvasókönyv” I. és II. (cikkgyűjtemény helyi magyar és német nyelvű lapokból), „Mesélő utcák Sopronban”.
1993-ban megkapta a Sopron Kultúrájáért kitüntetést, 2002-ben Pro Urbe Sopron-díjjal tüntették ki. Alapító tagja volt a Soproni Helytörténészek Baráti Körének. Évtizedekig aktívan tevékenykedett a Városszépítő Egyesület elnökségében. 2010-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést.
Hárs József 2016. december 3-án hunyt el Sopronban. Családja honlapot hozott létre emlékére, ahol legtöbb írása olvasható (https://harsjozsef.hu).
193038db
4738db
6438db
1527db
188db
1327db