125 éve 1901. január 1-jén született Sterbenz Károly

Sterbenz Károly festőművész, grafikus, az ex libris műfaj kiemelkedő képviselője 1901. január elsején született Sopronban.

Német anyanyelvűként az iskolában tanult meg magyarul. Édesapja festő- és mázolómester volt, aki maga is folytatott művészi munkát. Sterbenz Károly ifjúkorában apja mellett, majd ifj. Storno Ferenc környezetében tanult. Már tizenkét évesen Mende Gusztáv barátjával akvarelleket festett a Bécsi-dombon.

A budapesti Iparművészeti Iskolában 1921-ben szerzett díszítőfestő és freskókészítő oklevelet, Helbing Ferenc és Haranghy Jenő tanítványaként. Sopronba visszatérve elsősorban díszítőfestői munkákat látott el. A Bécsi-dombon levő Hubertusz-vadászházat, az Erzsébet-kert zenepavilonját festette. A Soproni Képzőművészeti Kör 1923. évi tárlatán szerepelt először kiállításon.

A második világháború számára is sok megpróbáltatást hozott, 1942-ben a frontra küldték, 1945-ben lebombázták családi házukat, ahol a romok alatt lelte halálát édesapja, húga és kisebbik gyermeke.

Hosszú pályája során festett freskót, szekkót, táblaképet és portrét egyaránt. Dolgozott könyvillusztrátorként, kiállítás-rendezőként, restaurátori munkája is számottevő volt. Önálló művei közül kiemelkednek a Szent István-templom bibliai epizódjai, a GySEV-palota hármas faliképe, az evangélikus templom és az Árvaház kápolnájának freskói, a vasárugyári kultúrotthon és a Bányászati Múzeum, valamint a városháza és a volt megyeháza termeit díszítő falfestményei.

Legmaradandóbbat a kisgrafika terén alkotott. Kedvenc műfajai volt a rézkarc, fametszet, akvarell. Ex libriseit nemzetközileg is elismerték, munkáival szerepelt szinte minden jelentősebb külföldi kiállításon. Sokfelé megfordult és alkotott a világban, mégis szülővárosa iránti hűsége és szeretete mindig visszavezette Sopronba. A mai szemlélő számára e könyvjegyekben Sopron művelődéstörténete is kibontakozik. Családfákat, díszokleveleket is készített.

Az ötvenes évektől kezdve az alkalmazott grafika jelentette számára a megélhetést, idegenforgalmi kiadványokban fedezhetők fel rajzai. A soproni egyetem által adományozott oklevelek és diplomák is Sterbenz Károly munkáját dicsérték. Évtizedekig dolgozott a soproni múzeum installációinak elkészítésén.

Sopron városa munkásságát 1971-ben Lackner-éremmel, 1979-ben Pro Urbe Sopron kitüntetéssel ismerte el.

1993. november 27-én hunyt el.