125 éve, 1901. február 10-én született Rozsondai Károly pedagógus, költő, író

1901. február 10-én az erdélyi Zajzonban született ősi evangélikus papi-tanítói családban. Édesapja, az egykori soproni teológus, fiatalon elhunyt. Tanítónő édesanyja öt gyermekről gondoskodott.

Károly, a legidősebb, a zajzoni elemi iskola elvégzése után a gimnázium helyett csak a hosszúfalui polgári iskola diákja lehetett. Mielőbb megélhetést adó pályára kellett lépnie, ezért a kolozsvári állami tanítóképzőbe iratkozott, ahol 1919-ben tanítói oklevelet szerzett. Zajzon szomszédságában, Tatrangon kapott tanítói állást, ahová egy éven át sárban-fagyban gyalog járt át szülőfalujából.

1920 nyarán édesanyja az egész családdal Erdélyből Budapestre költözött. Még azon az őszön öccsével a budapesti Polgári iskolai Tanárképző Főiskola hallgatója lett. Mivel tanulmányait kitűnő eredménnyel fejezte be, elvégezhette a Pázmány Péter Tudományegyetem Apponyi Kollégiumát, ahol 1926-ban tanítóképző intézeti tanári diplomát szerzett.

Ekkor már, 1925. szeptember 1. óta, a soproni evangélikus tanítóképző intézet tanára volt. Kristálytiszta logikával felépített előadásai a legközömbösebb diákokat is elragadták. Növendékeitől sokat követelt, tantárgyi eredményei azonban mégis kiemelkedőek voltak. Könyvek tucatját vitte be egy-egy neveléstörténet órájára, hogy ezzel is inspirálja hallgatóit az eredeti munkák tanulmányozására.

A nagy múltú tanítóképző intézet – a korabeli nehéz gazdasági-társadalmi viszonyok közepette – a líceum mellett mostohagyermekként, a szegények iskolájaként szerepelt. Ebben az intézményben a pszichológia, logika, pedagógia, neveléstörténet tanáraként céltudatosan törekedett az általános és szakműveltség ötvözésének biztosítására. Ingyen jegyeket szerzett növendékeinek a Frankenburg Irodalmi Kör estjeire, színházi előadásokra, hangversenyekre. Afféle kései polihisztor volt, aki a természettudományok mellett rendkívül széles körű humán műveltséggel is rendelkezett, tájékozott volt az irodalomban, a történelemben, az esztétikában, a zenében éppúgy, mint Sopron kőzeteinek, flórájának vagy faunájának ismeretében.

1936. szeptember 1-én vette át a soproni tanítóképző intézet igazgatását Hamar Gyulától. Cikkei, tanulmányai ekkor már sorra jelennek meg a Magyar Tanítóképzőben és más országos folyóiratokban s a helyi lapokban. 1937-ben adták ki Sümeghy József tanítóval közösen írt Sopronbánfalva című falumonográfiáját, amely a Magyar Falukutató Intézet 1935. évi országos pályázatán első díjat és Széchenyi-érmet nyert. A könyvben saját helytörténeti, ill. folklór- kutatásainak is fontos szerep jutott. Rendszeresen jelentek meg cikkei a Soproni Szemlében.

Sopronban nősült meg, felesége Prőhle Irén, Prőhle Károly teológiai professzor lánya. Házasságukból egy fiú és két lány született.

Rozsondai Károly számos társadalmi egyesületben tevékenykedett. Választmányi tagja volt többek között a Tanítóképző-intézeti Tanárok Országos Egyesületének, az Országos Evangélikus Tanáregyesületnek, a soproni Frankenburg Irodalmi Kör igazgatótanácsának, a Természettudományi Társulatnak. Igazgatói tisztségében az iskolák államosítása után is megmaradt. A soproni tanítóképző 1958-ban ünnepelte alapításának 100. évfordulóját, de addigra már 1957 őszén megszűnt az intézet. Rozsondai Károly a megszűnt tanítóképző helyén létesült általános iskolát vezette.

A 100 esztendős tanítóképző történetéről tanulmányt írt.  Nyugdíjazása után ismét matematikát taníthatott a dolgozók gimnáziumában, verseket írt, sétált a környékbeli erdőkben, régi tanítványaival tartotta a kapcsolatot.

1967. december 20-án hunyt el Sopronban.

Kutas László szobrászművész által alkotott mellszobra a Vitnyédi sétányon 2006-ban készült el. 1996-ban az Ágfalvi lakóparkban utcát neveztek el róla.