Helytörténeti évfordulók: árvíz az Ikván

100 évvel ezelőtt,
a nagy esőzések következtében kiáradt
az Ikva és a Rák patak

A Soproni-hegység fő vízfolyása az Ikva. Ebbe torkollnak a hegység magyar részén fakadó felszíni vizek, kivéve a Rákos patakot. Az Ikva a burgenlandi Fraknónádasd (Rohrbach) erdejében ered, keresztül folyik Lépesfalva (Loipersbach) községen, majd eléri Sornfalvát (Schattendorf). Az országhatárt az Ikva a GySEV vonal mentén lépi át, majd a pályatest délnyugati oldalán folytatja útját a volt Ürge-malomig. Ettől keletre belefolyik Ágfalva vízfolyása, a Liget patak. A GySEV vonala ismét keresztezi az Ikvát, majd a 84. sz. út, az ún. vörös híddal. Tovább haladva a Bánfalvi patak torkollik bele, majd Nagycenken az Arany patak. Mielőtt torkolatát elérné a Hansági főcsatornánál, még felveszi Kardos eret. Az Ikva vízgyűjtő területe 689 km2. Középvízhozama a torkolatnál KÖQ = 1,45 m3/sec, kisvízhozama augusztusban 0,135 m3/sec. Az Ikva vízjárása mindig szeszélyes volt. A Sopronon átfolyó Ikva és Bánfalvi patak sokszor okozott gondot a város lakóinak. Egyszer a teljes elapadás, a másszor pusztító árvizek formájában. Jelentős károkat okoztak az 1627., 1693., 1745., 1787., 1795., 1813, 1833., 1875., 1879., 1914., 1923., 1940., 1950., 1951., 1965. évi árvizek. A patak teljesen kiszáradt 1842. és 1856., 1919., és 1962., nyarán is.
100 évvel ezelőtt, 1914. július 18-19-én érte a következő nagy árvíz Sopront. Június hónapban 122, júliusban pedig 330 mm csapadék hullott a városra és környékére. Kovács Sándor akkori városi főmérnök jelentésében a Sopronban észlelt legmagasabb árvízszintnek mondta az akkori tetőzést, amely 3 1/2 méterrel haladta meg a rendes nyári vízszintet. Az áradat olyan hirtelen jött, hogy igénybe kellett venni a katonaság segítségét. A Jezsuita-kert lakóit létrával kellett az ablakokon át kiemelni. Az Ikva árvize elborította a Sörgyár mögötti földeket, a Vízművet, a Patak utcát, a Lackner Kristóf utcát, a volt Festetich-majort és az Ógabona téren még a Schneider-féle fűszeres bolt padlójáig ért a víz. Az áradat 4 hidat vitt el, köztük a Nagyuszoda előttit is, a Paprét utcait pedig csak a katonaság segítségével sikerült láncokkal és sodronykötelekkel rögzíteni és így megmenteni. Nagy károk keletkeztek a Nagyuszodában is, ahol zsilipek és kabinok estek áldozatul. A Bánfalvi patak a Vágóhídnál a Győri utat, lejjebb pedig a lófuttatót és környékét árasztotta el. Itt is és a város felett is a termést és a szénát a víz elvitte, a földeket pedig vastag iszapréteg borította. Az árvízszint 212,77 m volt a Festőköznél.
Az 1914. július 18–19-i árvíz okozta károkat a város a háború miatt nem tudta helyreállítani. Az Ikva tönkrement kőburkolatát 1921 és 1922-ben kezdték helyreállítani, elsősorban a Papréten. Az Ikvameder végleges rendezési terveit a mérnöki hivatal (Bergmann Pál) készítette el. A terv a kisvízi meder részére 60 cm fenékszélességű, 56 cm magasságú folyókát irányzott elő előregyártott vasbeton teknőkből, amelyekhez a terméskőburkolatú középvízi meder csatlakozott. Megszűnt az árvizeket súlyosbító, a volt Festő-ház falait megkerülő kanyar, ehelyett az új nyomvonal rövidebb lett és partfal került az árvízi meder északi szélére. A Festő-köz–Paprét szakasz munkáit 1925-ben Kämmerer Károly kőművesmester vállalta el. A munkát csak úgy lehetett végrehajtani, hogy ideiglenes elzárásokat kellett a mederbe építeni és a patak vizét facsatornákban oldalt elvezetni. Nagyon megnehezítették a munkát a július 23-i, valamint az augusztus 3–6-i felhőszakadások okozta árvizek, amelyek elsodorták mind az elzárást, mind a facsatornákat. Ezért megismétlődött a katasztrófa augusztus 31-én. Kämmerer a meder burkolását az ősz folyamán tudta csak befejezni, amikor már kedvezőbbre fordult az időjárás. A Festő-köz rendezését, a partfal építését, valamint az új mederburkolást az ösvény utcai hídig 1928-ban Ivánkay Kálmán hajtotta végre.

Irodalom:
Boronkai Pál: Árvizek Sopronban. In: Soproni szemle, (19. évf.) 4. sz. (1965) p. 341-343.
Boronkai Pál: A soproni patakokról In: Soproni szemle, (21. évf.) 2. sz. (1967) p. 179-189.