25 évvel ezelőtt hunyt el Szarka Árpád

25 évvel ezelőtt, 1993. november 8-án hunyt el Szarka Árpád festőművész, 1915-ben született. Rábaközi szülők gyermeke, aki egy román dunai kikötővárosban, Brailán látta meg a napvilágot 1915. május elsején.

Elemi és középiskolai tanulmányait már Sopronban végezte, 1933-ban érettségizett a reáliskolában. Az akkori reáliskolában növendéke volt Soproni Horváth Józsefnek, a Munkácsy-díjas művésznek. 1933-ban érettségizett, útja Sopronból a Képzőművészeti Főiskolára vezetett, amelyet 1938-ban Rudnay Gyula osztályában el is végzett. Már a főiskola elvégzése előtt, 1935-ben sikerrel szerepelt a Soproni Képzőművészeti Kör tárlatán. Fiatalabb éveiben színházi díszletfestéssel jelmeztervezéssel és üzleti grafikával is foglalkozott. Szarka Árpád életében nyomot hagyott a háború, a halál közelsége, a hadifogság, a veszteség. A második világháború 10 évre megszakította művészi fejlődését. Az 50-es években jelentkezett ismét, komor színeket használva, aztán ezek eltűntek és képei megteltek bájjal és szépséggel, igazi emberi tartalommal. Illusztrációi, karikatúrái gyakran megjelentek a Kisalföldben; folyóiratoknak, szakkiadóknak is rajzolt.
Az akvarell, a qouache és az olaj technikával egyaránt kitűnően dolgozott. Soproni Horváth József és a jó barát, kolléga, Ákos Ernő hatására foglalkozott újra az akvarellel. Sopronba való végleges letelepedése után jelentős szerepet vállalt a város művészeti életében, a fiatalok képzésében. Rajztanárként dolgozott az Orsolya téri iskolában, majd 1964-től 1981-ig a Széchenyi István Gimnáziumban. Sok évtizeden át vezette a Soproni Rajziskolát. Pedagógusként korosztályok sorát nevelte a művészet megismerésére, szeretetére és tiszteletére. Ars poeticáját megnyerő szerénységgel fogalmazta meg: „Számomra öröm a festés. Ha ráadásul más is örömét leli képeimben, betöltöttem hivatásomat.” Szarka Árpád a város, a környék gondolatvilágához tartozónak vallotta magát. Erről elsősorban a tájképei tanúskodnak.

Gombás Vilmos 1983-ban, többek között, ezt mondta Szarka Árpád művészetéről, kiállításának megnyitóján:
„Szarka Árpád művészi, emberi értéke abban van, hogy a saját érzéseinek illusztrálására, a szép hazai természet minden apró porcikáját fel tudja használni, amit a környezettől kap, azt a saját érzelemvilágába építve, művein keresztül adja át nekünk…
Benne újra felfedezzük az otthonunkat, gazdagít bennünket és boldoggá válni segít. Művészi, pedagógusi értéke pedig abban foglalható össze, amit tulajdonképpen képei is sugallnak: tanít szeretni és becsülni mindent, mit sors rendelt, várost, hazát, népet. Megtanít észrevenni a szépet: Sopront,”

Irodalom:
Szakál Péter: Szarka Árpád festőművész emlékkiállításához (1994. nov. 20-dec. 7) In: Soproni szemle. 49. évf. (1995) 2. sz. p. 176-178.
Sarkady Sándor: Szarka Árpád (1915-1993) In: Soproni szemle. 49. évf. (1995.) 2. sz. p. 181-184.
Gombás Vilmos: Szarka Árpád festőművész kiállításának megnyitója In: Soproni szemle. 37. évf. (1983). 1. sz. p. 72-76.
Internet:
SZIG honlapja Szarka Árpád emlékest – elérhetősége: http://www.soproniszig.hu/news/283 Letöltés: 2018.10.17.