Papp Simon

Papp Simon geológus, egyetemi tanár, akadémikus, a magyar kőolajbányászat megalapozója 1886. február 14-én született az erdélyi Kapnikbányán.

A középiskola befejezése után Kolozsvárott dr. Szádeczky Kardos Gyula geológus professzor hatására választotta élethivatásul a geológusi pályát, geológiából doktorált. Az egyetemi évek befejezésével 1911-1915 között Selmecbányán a Bányászati és Erdészeti Főiskolán, dr. Böch Hugó geológus professzor tanársegédje lett. Az erdélyi medencében a Böck által vezetett földgázkutatási térképezőcsoportban dolgozott, egy életre eljegyezte magát a kőolajkutatással. Fontos szerepe volt a Nyitra megyei egbelli (1914) és a horvátországi bujavicai kőolaj- és földgáz-előfordulás (1918), a horvát redők dél-dunántúli folytatásának felfedezésében.

Az első világháborús területvesztés után Papp Simon a horvátországi Bitumen vállalathoz került főgeológusnak. Majd Londonba hívták az Anglo-Persian Oil Co. -hoz, ahol a cég megbízta, hogy Albániában és Törökországban keressen kőolajat. Az albán kutatásai során legendák születtek. Elterjedt, hogy „elég csak a térképre böknie, és ott nyomban olajat találnak” Még soha nem fordult elő azon a területen, hogy valaki kitűzzön egy fúrást és már két hét múlva kátrányos olaj törjön fel. Kutatott szinte az egész világon, többek között Kanadában, az Egyesült Államokban, Németország területén. 1932-ben tért végleg haza, tapasztalatokkal gazdagon és megingathatatlan elhatározással: az energiaszegény országnak kőolajat kell találni. Ennek érdekében, külföldi tőkét bevonva, megkezdte a szénhidrogén kutatásokat a Dunántúlon 1933-ban. Sokan cinikusan, mások lemondóan kezelték igyekezetét. Elsősorban neki és Böhm Ferencnek, a Pénzügyminisztérium Bányászati osztályvezetőjének köszönhető, hogy a magyar állam az Eurogasco-val kőolaj- és földgázkutatásra koncessziót nyert a Dunántúlon. A földtani és geofizika előkutatások után 1935-ben megkezdték Mihályiban a fúrásos kutatást. Budafapusztán 1. sz. mélyfúrás 1937. február 9-én feltárta az első ipari jelentőségű magyar kőolaj előfordulást. Ez az időpont a magyar kőolaj bányászat születésnapja, hazánk a kőolaj termelő államok sorába lépett. Megalakult 1938-ban a MAORT (Magyar Amerikai Olajipari Részvénytársaság), melynek Papp Simon főgeológusa, majd vezérigazgatója lett, egészen 1947-ig.

Következett a megpróbáltatások ideje, a háború után a MAORT átalakult és szovjet fennhatóság alá került. Papp Simont 1948. augusztus 12-én letartóztatták és koholt vádak alapján 1948. december 9-én halálra ítélték, az ún. MAORT-perben. Az ítélet megváltoztatása után fegyházba került, hét évvel később szabadult, 1955-ben amnesztiát kapott, ismét munkaasztalhoz ülhetett és dolgozott 1962-ig, nyugdíjba vonulásáig.

Oktatási tevékenysége is jelentős. Sopronban 1926-1931 között a főiskola adjunktusa, 1944-1948 között a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Kar egyetemi tanára volt, az olajkutatási és termelési tanszéket vezette. Az olajkutatók második nemzedékét nevelte fel.

Az idős és nagyon sokat szenvedett tudós 1970-ben, 84 éves korában hunyt el Budapesten. Rehabilitálása már a rendszerváltozás előtt megkezdődött. 1990-ben visszaadták az elvett Magyar Tudományos Akadémiai rendes tagságát. Papp Simont és feleségét a Magyar Olajipari Múzeum szoborparkjában helyezték örök nyugalomra.

Tragikus sorsáról Galgóczi Erzsébet Vidravas című, 1984-ben megjelent regényében olvashatunk.

Irodalom:

Csíky Gábor: In memoriam Papp Simon emlékezete In: Földrajzi közlemények 1971 XIX. kötet p. 369-370.

F. Tóth Géza: 125 éve született Papp Simon “a kőolajkutatás atyja” In: Honismeret, 39. évf. 2011. 3. szám p. 9-11.