280 évvel ezelőtt hunyt el Loew Károly Frigyes

Loew Károly Frigyes

       280 évvel ezelőtt, 1741. november 4-én hunyt el Sopronban Loew Károly Frigyes orvos, botanikus. Sopronban született 1699. március 20-án. Apja hivatását folytatta: Loew András 1693-tól 1710-ben bekövetkezett haláláig Sopron főorvosa volt, emellett a városban elsőként végzett meteorológiai megfigyeléseket, és írt a környékbeli gyógyforrásokról is. Fia, a líceumi évek után a pozsonyi rokonnál, Windisch János Teofilnél gyakornokoskodott. Valószínűleg az 1716-ban már akadémikussá választott sógor keltette fel Loew érdeklődését a növényvilág tanulmányozása iránt. A jénai egyetemen 1721-ben elkészült doktori értekezését az édesgyökerű páfrányokról (Polypodium) és azok gyógyhatásairól írta.

     Rövid időre visszaköltözött szülővárosába, ahol elkezdte növénytani vizsgálatait, de 1722-ben Bécsbe költözött, ahol orvosi állást kapott. Szakmáját magas szinten művelte: német birodalmi hercegek és fejedelmek, osztrák főnemesek, külföldi követek tartoztak páciensei közé. Gyógyító tevékenysége mellett Savoyai Jenő Ferenc herceg botanikuskertjének növényeit tanulmányozta, és Antal Urlich szász-coburgi herceg ásvány- és kőzettárának, valamint éremgyűjteményének feldolgozásába is belekezdett. 1724-ben Pittalus néven nyert felvételt a császári tudományos akadémiába, ahol 1728-ban társelnökké (adjunctus) választották.

     16 év bécsi praktizálás után tért haza Sopronba, 1738-ban. 1739. augusztus 25-én kelt, latin nyelvű levelében Loew Károly Frigyes felhívást intézett kollégáihoz, melyben együttműködésre kérte fel őket – régi tervének – Magyarország növényvilágának összeírása érdekében. Ebben az időben jobbára orvosok foglalkoztak e tudománnyal, ami érthető is, hiszen tevékenységükhöz a gyógyító növények ismerete is elengedhetetlen volt. Levelében részletesen ismertette szakmai pályáját, az orvosi munkája mellett folytatott természettudományi vizsgálatokat. Akadémiai tagságát ugyanakkor szerényen nem említi. Keresetlen szavakkal illeti soproni kollégáit: e szerint a városban és a megyében mindenféle “borbélyok, gyógyszerészek, fürdőorvosok és néhány aljas pénzvágytól űzött doktor”-ok működnek, kliensek híján rengeteg ideje van szeretett tudományával, a növénytannal foglalkoznia.

      Ezután rátért a hazai növényvilág vizsgálatának történetére: a szórványos előzmények mellett főként Carolus Clusius (1526-1609) munkásságát mutatta be részletesen. A belga természettudós, Batthány Boldizsár (1538-1590) vendégeként, a németújvári (Güssing) kastélyából szervezett gyűjtőutakon elsősorban a dunántúli régió növényeinek összeírásában ért el eredményeket. Loew leveléből az is kiderült, munkája során Clusius módszertanát szeretné követni, de pontosabb névadásra törekszik. Sopron megye flórájának megírását magára vállalta, a többi vármegye kutatásához keresett társakat. Cicerót idézve így buzdította társait: „tiszteletet érdemlő dolgok között semmi sincs oly kiváló, sem ami tágasabb teret nyitna, mint az emberek egymás közötti kapcsolata, s a hasznos dolgok egymás közötti megosztása”. Ritkább növények és magvaik kereskedelmére, cseréjére is ajánlatot tett. Levele végén említette munkatársát Deccard János Kristóf (1886-1764) líceumigazgatót, mint aki tanári hivatása mellett „nem közönséges örömét leli” a növények vizsgálatában.

Loew felhívása sikertelen maradt, de Loew és Deccard munkája nyomán elkészült a Flora Semproniensis kézirata, mely az első magyarországi flóramű, vagyis egy adott terület növényvilágát feltáró munka. Sopronból és környékéről 1098 növényfajt írtak le. A kézirat az eredeti célkitűzést tekintve ugyan hiányos, hiszen jobbára a városban és a környező területeken (főként a fertő-menti dombvidék, a Szárhalom, a Dudlesz, illetve kisebb részben a Soproni-hegység és a Fertő vidékén) előforduló növényeket veszi számba, ám a felsorolt növények száma még így is majdnem háromszorosa a Clusius művében előforduló 359 fajnak. A mű már csak azért sem lehetett teljes, mert Loew Károly Frigyes mindössze két évvel a levél megírása után, 1741. november 4-én elhunyt.

     A korabeli soproni szellemi élet és a szerző életpályájának ismeretében nem meglepő, hogy Loew ilyen nagyszabású munkába kezdett. A 18. századi eleji várost pezsgő szellemi élet jellemezte, amelyet a helyi líceum közege és a németországi egyetemeken végzett ügyvédek, teológusok, orvosok biztosítottak. A korabeli soproni diákok közül többen – a levélíró Loew Károly Frigyes mellett Gensel János Ádám, Libezeit György és Neuhold János Jakab orvosok – is tagjai voltak a a császári tudományos akadémiának, a mai német tudományos akadémia (Leopoldina) elődszervezetének.

Felhasznált irodalom:

Csapody István: Loew és Deccard “Flora Semponiensis”-e In: Soproni Szemle 15. évf. 2. szám (1961) p. 26-37.

Csapody István: Szemelvények Loew Frigyes Károly és Deccard János Kristóf Soproni flórájából (1739). Sopron, 1992. 50 p

Gombocz Endre: A magyar botanika története. Budapest, 1936.

Heimler Károly: Loew (Loevius) Károly Frigyes. In: Soproni Szemle 5. évf. 2. szám (1941). p. 139-140.

Heimler Károly: Loew András. In: Soproni Szemle 5. évf. 2. szám (1941). p. 138-139.

Rácz Gábor – Rácz-Kotilla Erzsébet – Szabó László Gy: Gyógynövények ismerete : a fitoterápia és az alternatív medicina alapjai. Galenus 2012. p. 464.

Szála Erzsébet Sopron tudomány- és technikatörténetéből. Sopron, 1997.

Internet:

Deutsche Akademie der Naturforscher Leopoldina

http://de.wikipedia.org/wiki/Deutsche_Akademie_der_Naturforscher_Leopoldina Letöltés: 2014.08.12.

Dissertatio Inavgvralis Medica De Polypodio / Hrsg.: Wedel, Georg Wolfgang ; Löw, Karl Friedrich. Jéna, 1721. http://reader.digitale-sammlungen.de/de/fs1/object/display/bsb10962689_00001.html Letöltés: 2014.08.12.

Emlékezzünk Löw Andrásra! http://www.szivk.hu/archives/13031 Letöltés: 2014.08.12.

Geschichte der Leopoldina

http://www.leopoldina.org/de/ueberuns/akademiegeschichte/geschichte-der-leopoldina/ Letöltés: 2014.08.12.