Berzsenyi Dániel

1776. május 7-én született a Vas megyei Egyházashetyén Berzsenyi Dániel, a magyar nemesi költészet egyik legnagyobb képviselője, a magyar „Horác”, evangélikus nemesi családban.

Ellentmondásos adatok vannak arról, mikor kezdte tanulmányait Sopronban, az evangélikus líceumban. Feltehetően 1788-tól 7 évet töltött itt, megszakításokkal. Tanára, Mesterházy Nagy János, apjának írta. „ A’ Dániel deák a1 vacatio utánn feljövén, egynyihány napig rendesen és jól viselni láttatott magát-örültem rajta igaz szívemből”. Később panaszkodott rá, mert nem járt az órákra és a templomból is elmaradt. Az ötödik évben azt üzente Berzsenyi: .” ő többé oskolába nem jön: hanem katonává fog lenni”. Ez rövid ideig tartott (1793). Nehezen tudott alkalmazkodni az iskola rendjéhez, és sűrűn mondott ellent a szokásoknak. Ezt az iskola évkönyvébe beírt (Ovidiustól származó) mottója is mutatja „Látom és helyeslem a jobbat, de a rosszabbat követem”. Bár a fegyelmet nehezen tűrte, mégis itt szerezte műveltsége alapjait. 1788-tól előkészítő iskolába (donatista), 2-2 évig grammatikai és syntaxis osztályba járt és a retorikából maradt ki 1795 júliusban, ezt írták a neve mellé: 1795 júliusában távozott: joggyakornok vagy gazda lesz,- erkölcse nem volt megnyerő”. Bár sosem fejezte be tanulmányait, a soproni évek mély benyomást tettek rá. Sok könyvet olvasott a kor fontos tárgyaiból, a latin és a német nyelvet kiválóan megismerte. Kazinczynak írta Berzsenyi 1811-ben a soproni évekről: „Én egy koruim között legelső magyar tánczos voltam, lovat, embert, asztalt által ugrani nékem játék volt. Sopronyban magam tizenkét németeket megvertem, és azokat a’ város tavába hánytam, és az én első szeretőm az én karjaim között elalélt.”

A líceumi Soproni Magyar Társaság, az első magyar nyelvű diák önképzőkör alapító tagja volt Kis Jánossal együtt, és a könyvtár egyik legszorgalmasabb olvasója. Még 1798-ban is könyvet kölcsönzött a Magyar Társaságtól, melynek 1803-ban levelező tagja lett. 1799-ben feleségül vette Dukai Takách Zsuzsannát. A visszavonultan élő birtokos költői tehetségét a szomszéd faluban lelkipásztorkodó Kis János, egyik gyermekének keresztapja fedezte fel 1803-ban, miután évszámra magának írogatott verseit – erős lelkitusa után – megmutatta neki. Elküldte Berzsenyi néhány művét Kazinczy Ferencnek, aki lelkesedett értük, s írásra biztatta Berzsenyit. Általa lett Berzsenyi országszerte híres ember. Költői érdemeiért még táblabírává is megtették. A vidéki nemes értetlenül fogadta a dicsőséget. Katolikus kispapok adták össze a pénzt arra, hogy kiadják a lutheránus földesúr verseit. 1813-ban jelent meg az első kötete. Jelentős vagyona ellenére paraszti egyszerűségben élt, nála is igénytelenebb nejével. Emberi és művészi konfliktusai is életviteléből adódtak. 1817-ben a Tudományos Gyűjteményben kapott egy kritikát Kölcseytől, amit igazságtalannak érzett, utána már nem sok verset írt, a tudomány, az esztétika és az irodalom felé fordult. Depresszió, idegroham gyötörte, ebben az időben bezárkózott. Még visszalátogatott Sopronba és közel 2 évig élt itt a Kis Pócsi utca Nr. 572 alatt (ma Pócsi utca 12.) Az itt töltött idő jó hatással volt rá, egészsége helyreállt, búskomorsága enyhült. Fiai is itt tanultak a Líceumban, 1821 júniusában jött utoljára látogatóba hozzájuk.

A Széchenyi család révén is kapcsolatban állt megyénkkel, ódában köszöntötte Széchenyi Ferencet és több levelet is írt fiának, a legnagyobb magyarnak. Pesti utazásai során rajongói mogorva, a nagyváros zajától, fényeitől megszédült emberrel találkoztak. Csak lassan közeledett ismét a nyilvánossághoz, miközben sokat tanult, csiszolta műveltségét. Romantikus költészetét – különösen ódáit – látszólag antik minták inspirálták. 1830-ban az Akadémia soraiba fogadta, s annak haláláig tagja volt. Berzsenyi Dániel 1836. február 24-én hunyt el Niklán. Sopron őrzi Berzsenyi emlékét.

A Pócsi u. 12. szám alatti táblán ez a felirat olvasható:

„Ebben a házban lakott Berzsenyi Dániel a nagy magyar költő 1819 és 1820 telén.
Emlékére állította 1962-ben a Berzsenyi Gimnázium, készítette Szakál Ernő szobrász.”

Az Evangélikus Líceum (ma Berzsenyi nevét viseli) homlokzatán (Széchenyi tér 11.) Berzsenyi Dániel emléktáblája található:
„Ennek az iskolának a növendéke volt 1788-tól 1795-ig nagy költőnk Berzsenyi Dániel.”

A reliefeket az intézet akkori rajztanára, Merész Károly készítette, a kőfaragó munkát Mechle Béla, a galvanizálást Renner Gyula és Renner Kálmán végezték. Az 1936. június 7-én tartott ünnepségen az emlékbeszédeket Kapi Béla püspök, Németh Sámuel igazgató és Mikola Sándor öregdiák tartotta.

Irodalom:
Sarkady Sándor (szerk.): Aranykönyv 2000. Sopron: Quint Reklámügynökség, 1999. p.50-51.
Kelényi Ferenc: Berzsenyi és Sopron In: Soproni szemle 15. évf. 4. sz. (1961). p. 289-307.
Baksa Péter (szerk.): Szülőföldem szép határa!: Győr-Moson-Sopron megyei irodalmi olvasókönyv. Győr: Hazánk Könyvkiadó, [2004]

Berzsenyi Dániel

könyv
192.206db
cd
4383db
dvd
5111db
diafilm
3061db
hanglemez
3563db
hangoskönyv
2281db
to top