Helytörténeti évfordulók: 100 évvel ezelőtt nyílt meg a soproni Városi Mozi

100 évvel ezelőtt, 1913. szeptember 4-én nyílt meg a soproni Városi Mozi. A mai Scarbantia Régészeti Park területén a Városháza mögött állt, később Vörös Csillagnak hívták.
Sopronban az első „mozi” 1908-ban nyílt meg az Ikvahíd 2. számú ház földszintjén, „Elektro-bioskop” néven. Ezt a következő évben a „Várkerületi Kino” követte, amelyet az akkori Lenin krt. 73. számú ház, a volt „Magyar Király” szálloda udvari szárnyában helyeztek el. A régi épületekben, kezdetleges körülmények között kialakított „mozik” nem feleltek meg az előírásoknak. Ezért 1911-ben Schármár Károly tervei szerint megépült az első filmszínház, Hartmann testvérek, Jakab és Keresztély részére, a Lackner Kristóf utcában, a 8. számú, egyemeletes lakóépület magas tűzfala tövében. A 100 néző befogadására alkalmas létesítmény 12 évre kapott működési engedélyt, amelynek leteltével a Hartmann fivérek egy nagyobb filmszínházat építettek a Torna utcában, amely 460 fő befogadására volt alkalmas és 1926. október 30-án nyílt meg. A filmszínház eredeti neve Elite Mozgó, melyet a második világháború után Szabadság Filmszínházra módosítottak.A városi közgyűlés 1912 novemberében hozott határozatot a „városi mozgóképszínház” létesítésére, ehhez februárban kapták meg a miniszteri jóváhagyást és elkezdték az építkezést. A „Városi Mozit” – a későbbi „Vörös Csillag”filmszínházat –, amelyet 1913-ban a Boór cég épített, ideiglenesnek szánták, ezért elhelyezésére nem fordítottak elég gondot. Az akkori Városi Tanácsház mögötti Városház utcában, szűk telekre került, s ezért meredek bejárati lépcsői pihenő nélkül csatlakoztak az előtéri ajtókhoz. Az épület túlsó oldalán, a kijárat helyén pedig alig maradt 1,20 m széles sáv a városfal és az épület között. Az előadásra várakozók testi épségének megóvása érdekében az utcát – nap-nap után – 16–23 óráig az átmenő gépkocsi forgalom elől el kellett zárni.
A város mozija 1913. szeptember 4-én vetített először, délután 5 órakor. A program a színházi zongoramester, Schiemer György saját szerzeményének előadásával kezdődött, amely az „Ünnepi nyitány” címet viselte. Utána a revü következett, „Pathé újság” címmel, aztán „A magas Tátra. Felvétel természet után”, a „Telefon” amerikai színmű és az „Amor győzelme” címmel vígjáték zárta a műsort. A városi mozi zenekart is szervezett 1920 táján, és Thier László a későbbi helytörténész, az Ödenburger Zeitung munkatársa itt zenélt, harmóniumon. A hangos film elterjedése után, 1930 körül szűnt meg az élő zene.
A mozi legendás igazgatója volt Friedrich Károly, akit 1931. január elsejével kineveztek a Városi Mozi üzemvezető helyettesévé, majd 1933-tól üzemvezetővé. Életében ettől kezdve színes, eredményekben, sikerekben gazdag évek következtek, háromszor és végleg elnyerte a Metro-Goldwyn-Mayer filmvállalat nemzetközi díját, megalkotta jeles filmjét a „Soproni Szimfóniát” (1931: Tavasz; 1933: Nyár; 1934: Tél; 1935: Soproni bor). A háborús esztendőkben egyre erősödő náci-volksbundista nyomás ellenére bátran kiállt Sopron magyarsága mellett. A felszabadulás utáni hetekben az első kulturális megmozdulások színhelye a Városi Mozi volt, hangversenyeket rendeztek, majd folyamatosan bemutatták az új filmalkotásokat. (Például 1945. május elsején itt volt a „Nagy Péter cár” című szovjet film magyarországi ősbemutatója). A Városi Tanács tulajdonából a Mozgóképüzemi Nemzeti Vállalat kezelésébe átkerült Városi Mozinak még két esztendőn át Friedrich Károly volt üzemvezetője, majd 1949 októberétől a Magyar Hirdető Nemzeti Vállalat kirendeltség-vezetőjeként dolgozott.
Az 1950-es években a Belváros építési terve az épületet lebontásra ítélte, helyén a városfal tövében, parkot kívántak kialakítani. Az épületben 1965. november 7-én tartották az utolsó előadást, ezután bezárták, majd lebontották.

Irodalom:
Hárs József: Az oroszlán elfordítja a fejét…: Soproni filmtörténet 1896-1948 Sopron : Edutech Kiadó, 2000.
Soproni Napló 1913. 17. évf. 202. sz. szeptember 03. p. 3.
http://sopronelitmozi.hu/
Winkler Oszkár: Sopron művelődési középületeiről In: Soproni szemle 1958. 12. évf. 1.sz. p. 1-21.