Helytörténeti évfordulók: 130 évvel ezelőtt hunyt el Kolbenheyer Mór

130 évvel ezelőtt hunyt el
Kolbenheyer Mór
evangélikus lelkész, műfordító, költő

Kolbenheyer Mór a sziléziai Beilitzben született 1810. július 17-én. Apja, Karl Friedrich Kolbenheyer posztógyártó, unokatestvére Görgey Artúr volt, sógora pedig báró Joseph von Cordon, az osztrák hadügyminiszter öccse. Már nyolcévesen az eperjesi evangélikus kollégiumban tanult, majd 1822-ben a késmárki líceumba került. Három év múlva apja vállalkozása csődbe ment, így haza kellett térnie Sziléziába, hogy kelmefestőként dolgozzon. 1829-ben a család a bécsi Polytechnicumba küldte kémiát tanulni, ő azonban két év múlva visszament Késmárkra és befejezte a líceumot. Ezután került 1832-ben a bécsi evangélikus teológiára, egyetemre, 1832 és 1836 között Bécsben és Berlinben járt. Tanulmányai befejeztével Eperjesen volt másodlelkész, ahol feleségül vette a még Bécsben megismert Medgyaszay Corneliát. Nyolc gyermekük született.
A soproni gyülekezet 1846-ban hívta meg lelkészének. Az 1848-as forradalomban aktív szerepet nem vállalt, Pulszky Ferenc feleségét bújtatta és prédikációt tartott a szólásszabadságról. A bevonuló osztrák csapatok vizsgálati fogságban tartották, ahonnan sógora közbenjárására szabadult.
Amikor az egyházkerület elhatározta, hogy tanítóképzőt létesít, Kolbenheyert és barátját, Király József Pált, a líceum igazgatóját küldte 1856-ban nyugat-európai pénzgyűjtő körútra. Az iskola 1858-ban megkezdhette működését. Ezután az egyházközség megbízásából, a toronyépítő bizottság elnökeként gyűjtött pénzt és végzett szervező munkát. Az evangélikus templom ma is álló tornyát 1867-ben szentelte fel. Emellett részt vett az árvaház létrehozásában és megalapította a német evangélikus segélyszervezet, a Gusztáv Adolf-egylet soproni szervezetét. Tevékenységét az uralkodó 1877-ben a Ferenc József-rend lovagkeresztjével ismerte el.
Kolbenheyer kora jeles műveltségű lelkésze, német ajkú költője és a magyar irodalom hivatott német fordítója volt. Nyomtatásban meglepően sok, negyven prédikációja, illetve alkalmi verse jelent meg, ezenkívül három szerény terjedelmű önálló verseskötetet is hagyott maga után. Műfordításai közül a legjelentősebb Arany Toldi-trilógiája. Kolbenheyer összes megjelent munkáinak száma ismeretlen, teljes Kolbenheyer-gyűjtemény egyetlen könyvtárban sincs; a legnagyobb gyűjteménnyel rendelkező soproni líceumi könyvtár is csak 25 művet őriz. 1884. január 4-én hunyt el Sopronban Síremléke az evangélikus temetőben található, lakóházát emléktábla ékesíti.

Irodalom:
Aranykönyv 2000. Sopron, 1999. p. 68.
Boronkai Szabolcs: Haza és hazafiság a 19. századi soproni német nyelvű prédikációkban Soproni szemle 2000. (54. évf.) p. 239-249.
Boronkai Szabolcs: Kolbenheyer Mór irodalmi művei. Soproni szemle 1994. (48. évf.) p. 181–188.
Boronkai Szabolcs: A soproni Kolbenheyer Mór „Toldi”-fordításai. Soproni szemle 1994. (48. évf.) p. 302–306.
Németh Sára: Kolbenheyer Móric. Budapest, Egyetemi nyomda, 1938.