Helytörténeti évfordulók: 250 évvel ezelőtt került a város tulajdonába az Erzsébet-kert

A 18. században kevés példa akadt arra, hogy egy polgári közösség saját hasznára közkertet alapítson. Sopron városa 250 évvel ezelőtt ezt tette és létrehozta a későbbi Erzsébet-kertet, az ország egyik legrégebbi közparkját. A városi Tanácsjegyzőkönyv szerint a kert már 1687 óta Reisinger Menyhérté volt, halála után egyéb ingóságaival együtt Preysing generális vette meg 1737-ben. A jegyzőkönyvben említett kert, a Neuhof így került az ő tulajdonába, amelyet a család 1763-ban licitre bocsátott. Több vevő is jelentkezett, mégis a város vásárolta meg, azzal az indoklással, hogy a város sörfőzője nagyon rossz állapotban van, és újat kellett volna építeni. A Neuhof építményei alkalmasnak látszottak rá, hogy ott helyezzék ezt el. A város 1763. szeptember 3-án tehát megszerzett egy nagy kertet és néhány rozzant épületet polgársága számára.
A házat 1764. február 29-én kiadták bérbe Ottinger mesternek, a sörfőzőnek, aki a következő évben már 366 akó sört mért ki. Később a Deák kút vizét odavezették a sörfőzdéhez. A város Zechmacher János kőfaragó közreműködésével átépíttette épületet, 1766-ban pedig a szárazmalmot is csináltatott.
erzseber-kert-01aMár 1800 körül valóban sétahelynek számított a Neuhof. Csatkait idézve „pontos adatunk nincs róla, hogy mikor lett fontosabb cél a séta maga, mint a sörivás”, de Bredetzky Sámuel soproni tanító leírása úgy mutatja, mint kedvelt kiránduló helyet:  „Az Ujteleki kaputól pár ezer lépésre fák-övezte csinosan fekvő épületet látunk, ez a rendes sétahely Sopron előkelő és kevésbé előkelő közönségének, az utóbbi vasárnap meg ünnepnapon ide gyülekezik, hogy az elsőben gyönyörködjék. A hely meglehetős közelsége, a szép, bár még francia stílusú kert és más ezer kellemesség felkeltenék a közönség teljes érdeklődését, ha valamivel jobban gondoskodnának a csinosításról és kényelemről. A kert legszebb részei a kedves lugasok, melyek a magába vonuló gondolkodót szívesen látták. Néhány kőszobor omladéka is áll ott, melyeket azonban a jóízlés ellen elkövetett merényletnek tarthatni. A bejáratnál Mars áll, egy elkopott rokkant, akinek kicsavarodtak a lábai, Neptunt pedig, ezt az igazi szörnyeteget egy nürnbergi kontár durva fametszete után rontották el még tovább. A kert fődíszei néhány évvel ezelőtt a vadgesztenye fasorok voltak, amelyeket a mostani bérlő gazdasági okokból erősen megnyesegetett és elrontott”
Évtizedekig a város nem fordított sok gondot a kertre, jövedelemre szerettek volna általa jutni. Például színészek tartottak itt előadást, körhinta létesült, táncterem építésén, fürdő , uszoda létesítésén is gondolkodtak, cirkuszosok is béreltek helyet. A sörházban nyaranta a toronyőrök és a győri cigányzenészek felváltva hangversenyeztek.
A park átalakítása a Bécsújhely-Sopron vasútvonal építésének köszönhető, melynek pályaudvarát a Neuhof közelébe tervezték. 1845-ben megkezdték a vasútvonal építését, és így a leendő pályaudvar környékét is korszerűsíteni kellett. A francia kert angollá alakult át 1846-ban. Betemették a kisebbik tavat, a nagyobbat pedig kikövezték, a szobrokat eladták, két kertészt vettek fel.
A Honderü című lap a Neuhofról így írt: „Különös diszére szolgál Sopronnak a közönség használatára ujólag megnyitott ujkert (Neuhof) nevet viselő regényes sétahely, mely kivált népünnepélyek rendezésére különösen alkalmas. Ide gyüjté vala ki nem csak a természetvizsgálókat, hanem az egész soproni közönséget azon fényes világosítás, zenészet és népies tánczok és vidámságokkal összekötött ünnepély, mely f. hó 16-án volt számunkra rendezve s valóban, miként a nemes város vendégszivessége, ugy a derék rendezők kivételnélküli jóizlése, de főleg a Sopront s annak vidékét lakó szépnem felől tőn kétségtelen bizonyságot. Alig tudnám megmondani melyik osztály érdemelné ki e tekintetben Páris almáját, annyi csinos arczról sugárzanak le a legszebb kökényszemek. Paraszt nők közül mindenesetre a horvátnőket illeti szépségdíj, kiknek feltünően szép képüket érdekesen dús öltözetük is emeli. Magyarság közt a férfinem volt a kitünő, miként csinos nemzeti viseletük, ugy szabadon karcsu testalkotásuk által. A kert általában világítva, több, alkalomhoz illő csinos transparentekkel diszitve s eleven virágfüzérekkel dusásan felczifrázva tökéletes ünnepi pompában ragyogott”. Az első vonat megérkezett Bécsújhelyről: az első, meghívott utasok a villásreggelijük mellett hallgatták meg az ünnepi beszédeket, verseket.
1848. június 4-én az evangélikus templomi férfikar hangversenyt adott kint, amelynek műsorán a Talpra magyar is szerepelt Lorenz János megzenésítésében. A diákok már rég rájöttek erre a kitűnő rejtekhelyre, és mikor 1841 elején Petőfi visszatért a katonaságból, idejártak vele a diákok: „Mi pedig a Neuhof-féle mulató helyre csődültünk ki esténként s ott folyt a beszéd a katona élet tarkaságairól minden tartózkodás nélkül” – írja Sas István, a költő barátja későbbi visszaemlékezéseiben. Igen, a „tartózkodás nélkül”, ez volt a vonzóerő a Bach-korszakban.
Tartottak kint bálokat is. 1855-ben a város üvegházat építtetett, gesztenyefákat ültettek. Azonban 1865-ben szökőkút, vurstli, körhinta, céllövészet verte fel a csendet. A helyi sajtó részletesen számolt be Ferenc József 1857-es látogatásáról. Ekkor még a kerítést is lebontották, hogy a szomszédos mezőt bevonhassák az ünnepségbe.
erzseber-kert-02a A város 1889-ben magas zenepavilont építtetett, évtizedekig ott szólt jó időben a katonazenekar. 1899-ben kapta a park az Erzsébet kert nevet, az egy évvel korábban meggyilkolt királyné emlékére, a Neuhof név lassan kikopott a használatból. 1899-ben nagyobb lett a területe, üvegházat is építettek az új részre. 1900 körül a park közepén vendéglő épült, amely érettségi bankettek és találkozók jellegzetes színhelye lett. A Bánfalvi patak menti részen egy kis vízesést csináltak, később ott katonai tenisztér létesült, a vendéglő közelében időjelző. Az állandó korszerűsítés ellenére a sétálók mind ritkábban keresték fel, mert a város a közelébe kúszott a parknak, távolabbi sétahelyek jöttek divatba. A park Dahner Nándor főkertész munkája nyomán újra megszépült. Sajnos a második világháború bombázásai elpusztították a vendéglőt, a szobrokat, a zenepavilont, az időjelzőt, sok fát.
A mamutfenyő az Erzsébet-kert egyik ékessége, amely ültetésekor a kertek nagyon divatos része volt. 2013-ban lesz 150 éves, jelenleg csaknem 40 méter magas, kerülete pedig az 5,5 métert is meghaladja. Ez a fafaj Észak-Amerikában őshonos, ahol a Csendes-óceáni partvidéken hatalmasra nő. Érdekessége, hogy a kérge szivacsosan puha.
Sopron Önkormányzata 2011-ben elhatározta, hogy pályázati forrás igénybevételével és saját forrás felhasználásával az Erzsébet-kertet felújítja, és történeti kutatásokra alapozva visszaadja a 20. század eleji arculatát. Az előkészítés levezetésével a Nyugat-magyarországi Egyetemet bízta meg, és számos tájépítészt, régészt, építészt és más szakembereket hívott segítségül. A munkálatok tavaly kezdődtek, a tervek között szerepel például a zenepavilon és a szökőkút újraépítése is, amelyekre az idősebbek emlékezhetnek még.

Irodalom:
Boronkai Pál: Sopron vízellátása. In: Soproni szemle. (13. évf.) 3. sz. (1959) p. 205.
Boronkai Pál: Sopron parkosításának története. In: Soproni szemle. (23. évf.) 2. sz. (1969) p. 145.
Csatkai Endre: Kétszáz éves közkert [Erzsébet-kert] Sopronban. In: Soproni szemle. (17. évf.) 3. sz. (1963) p. 241-248.
http://erzsebetkert.hu/
http://www.sopron.hu/Sopron/portal/front_show?contentId=43190

könyv
190.297db
cd
4350 db
dvd
5052db
diafilm
3018db
hanglemez
3563 db
hangoskönyv
2256db
to top