Az Ertl könyvtár-töredéke

Az Ertl könyvtár-töredéke

Ertl Nepomuk János soproni polgár volt. Nevét nemcsak a polgárkönyvekben és tanácsjegyzőkönyvekben találjuk meg, hanem fennmaradt oly módon is, amely jellemző a város ősi kultúrájából fakadó műveltségre. Ertl életének közel nyolc évtizede alatt szép könyvtárat gyűjthetett össze s az ebből ránk maradt kötetek majdnem mindegyike magán viseli tulajdonosa nevét. A gyűjteményt Ertl halála után az örökösök, Szalay Imre cs. kir. kapitány és neje az örökség részét képező kettőszáz kötetet a Soproni Irodalmi Körnek ajándékozták. 1927-ben aztán a Kör vezetőségének határozata értelmében a még megmaradt könyveiket megőrzésre, letétként átadták “Sopron sz. Kir. Thj. város közkönyvtárának.” A második világégés után megmaradt 58 kötet könyvet ma a Széchenyi István Városi Könyvtár őrzi kegyelettel, mint egy régen porladó, széleskörű műveltségű soproni polgár hagyatékát, szellemi fegyvertárának maradványát.
Ertl nem volt a szó szoros értelmében vett könyvgyűjtő. Nem gyűjtött rendszeresen egy szakba tartozó szakmunkákat, hanem inkább megvette és megőrizte mindazokat a könyveket, amelyek érdeklődését felkeltették. A korábbi feljegyzések szerint a tudományok minden ágából találhattunk dokumentumokat ebben a kis kollekcióban . Nyelvismeretének bőségére mutat az a körülmény, hogy főképpen négy nyelven: magyarul, németül, latinul és franciául találunk könyveket hagyatékában. Könyveibe beleírta nevét és a beszerzés évszámát is, ha ajándékba kapta a könyvet, akkor beírta az ajándékozó nevét is.

Néhány könyv a töredékből

BONNET, C.[harles] (1720-1793)
La palingénésie philosophique, ou idées sur l’état passé et sur l’état futur des etres vivans. , 1770, Chez Philippe Henry Perrenon. [
1. Tom., [6], XXIV, 368 p.
Tom., [4], 388 p.

1839-ben került birtokába a francia származású, svájci természettudós Bonnet, egyik természetfilozófiai munkája. Bonnet, John Locke (1632-1704) angol orvos és filozófus követője, empírista, de azon van, hogy vallási meggyőződését emellett ne kelljen megtagadnia. Ebben a munkájában is összeegyeztetni igyekszik a keresztény kinyilatkoztatás tanát az ésszerű gondolkodással. Kortársa Voltaire ezért többször hevesen támadta.

Eine neue Sicherungweise gegen rettungslosen Wiedererwachen im Grabe als nothwendig und annehmbar dargestellt von Biophilos. a. d. D. und Schleiz 1838, Druck und Verl. von Johann Karl Gottfried Wagner. [6], 88, [2] p. 1 t. ; 18 cm.

Ertl főjegyzőt az élet minden megnyilvánulása érdekelte. Ezt bizonyítják azok a furcsaságok, amelyet gyűjteményében találunk. Az élve eltemettetés szörnyű következményei ellen hogyan védekezhetünk. Megtudhatjuk, ebből a mindössze 88 oldalas könyvecskéből, amelyet egy Bibliophilos álnevű filantróp szerzett. Részletesen leírja, litografált ábrákkal magyarázza találmányát, mely a sír fölé alkalmazott haranglábból áll. Ha a tetszhalott felébred, meghúzza a zsinórt, megszólal a harang – nagyon egyszerű szerkezet. Még arról sem feledkezik meg a szerző, hogy a tetszhalott – bár légaknát is szerelnek a koporsóra ! – esetleg újból elveszti eszméletét, elővigyázatosságból tehát melléje rak két ecettel átitatott szivacsot. Költségvetést is közöl, eszerint az egész felszerelés 13 tallérba és 1 garasba került volna. Valami hasonló szerkezet működött Budapesten, a Józsefvárosi temető ravatalozójában, amikor a XIX. század „Sicherungsweise”-t, még a következő század elején is használták.