Széchenyi István könyvtárának töredékei

A Széchenyi család nagycenki könyvtárának töredékei

A könyvtártöredék története

A legnagyobb magyar könyvtárának egy részét Széchenyi Béla ajándékozta 1877-ben több saját könyvével együtt az akkor alakult „Soproni Irodalmi és Művészeti Kör”-nek. 1927-ben került kezdetben letétként, majd véglegesen a Városi Közkönyvtár birtokába.
Az idő, a történelem viharai megtépázták a könyvállományt és a Széchenyi-töredéket, sokszor könyvek számára méltatlan helyen tárolták. A fennmaradt kötetek több darabja azonban Széchenyi István vagy családtagjai kézírását őrzik magukon. A könyvek mindegyikében megtalálható a “Soproni Irodalmi és Művészeti Kör” ovális bélyegzője. Teljes bizonyossággal azok a könyvek tartoznak a Széchenyi-anyaghoz, amelyekben valamilyen utalást találunk a korábbi tulajdonosokra.

Széchenyi saját kézjegyével ellátott könyvek
Azok az utalások szolgáltak támpontként amelyek elsősorban Széchenyi István saját kezű beírásai, lapszéli jegyzetei. Az egyes könyvekben lévő legértékesebb bejegyzések Széchenyi István aláírása és egyetlen szóban kifejezett közlése a könyvvel kapcsolatban: “gelesen”, “olvastam” vagy “átnéztem”. A birtokunkban lévő könyvtártöredékben a dokumentumokban olvasható “Széchenyi” név nem mind Széchenyi István kézírása! Érdekes megfigyelni azt is, hogy Széchenyi István milyen módon örökítette meg nevét a könyvekben. A legtöbb műben jellegzetes kézírásával “Széchenyi” olvasható. Találunk “Széchenyi István”, “Gróf Széchenyi István”, “Gr. Széchenyi István”, “Széchenyi Ist.”, “Stephan Széchenyi” és “Graf Stephan Széchenyi” bejegyzést is. Tipikusak a marginális jelölések: egyenes vagy hullámos vonal, ék, kettős kereszt. Ezek a lapszéli jelek főleg olyan témájú könyvekben vannak, amelyekről tudjuk, hogy Széchenyi érdeklődéséhez közel álltak.

Széchenyi saját tulajdonbélyegzőjével ellátott könyvek
További biztos támpont a könyvek eredetére: Széchenyi István bélyegzőjének lenyomata. Ovális formátumban, felül “Stephan” alul “Széchenyi” beosztással, a két végén kis csillaggal. A könyvek jelölésére használtak egy másik bélyegzőlenyomatot is, amelynek tartalma: csupa nagybetűvel, az első sorban “Gr. Széchenyi”, a második sorban “István”.

Széchenyinek dedikált könyvek
Széchenyi István családtagjaival együtt bőkezű mecénása volt a kortársak alkotásainak, nagylelkűen támogatták azokat a kiadványokat, amelyek a nemzet haladását mozdították elő. Akik élvezhették Széchenyi műpártolását, hálás tisztelettel ajánlották műveiket a nagy mecénásnak. A dedikált könyveket Széchenyi biztosan kézbe vette, erről naplójegyzetei tanúskodnak. A kézírásos ajánlásokon kívül figyelemreméltóak a nyomtatott ajánlások. A kor divatjához tartozott, hogy a szerzők műveiket egy személy vagy társaság tiszteletére, vagy éppen egy cél érdekébe kívánták állítani. A tulajdonos jelölésein és az ajánlásokon kívül több mint egy tucat könyvben találkozunk a címlapon vagy a könyv borítóján különböző kézírással.

BESZÉDES József (1787-1852)
Mérnöki irányzatok. Pesten, 1843. Trattner – Károlyi 141, 171 p., 3 t. ; 21 cm

Beszédes József bölcselettudor, vízimérnök, a jelentősebb hazai csatornaépítésekkel, folyószabályozásokkal, vízi munkálatokkal, valamint vasútépítési tervekkel foglalkozott. Széchenyi Istvánnal együtt utazott Konstantinápolyba a Vaskapu hajózási akadályainak elhárítása érdekében. Jelentős irodalmi munkásságával a magyar műszaki irodalom alapját teremtette meg. A „Mérnök irányzatok” c. munka több hydrotechnikai tervet tartalmaz. Közülük az első „Gyakorlati műtani értekezés tek. Zemplén megye folyói és ezekkel kapcsolatban levő vizek’ szabályzatukról.” A továbbiakban Magyarország nagyszabású csatorna hálózatának építési terveit ismerteti, a tervekre vonatkozó elképzeléseit részletes térkép vázlatokon mutatja be. Beszédes József mérnöki tevékenységével kora jelentős úttörői közé tartozott. Gazdag, alkotásokkal teli életének csak néhány fontosabb állomása a Magyar Központi Vasút vezetése a 48-as szabadságharc éveiben, a Sió-csatorna megépítése a Sió–Sárvíz–Kapos vízrendszerének összekapcsolásával és a Balaton vízfelületének első szabályozása. Terveket készített a Fertő tó és a Hanság vízrendezésére is.

Kolozsvártól Grétzig hajózható, országos nagy csatorna’ tervének és a’ földszín’ ‘s folyó-vízágy’ ótalmi elvének rövid előadása. Pesten, 1839. Hartleben K. A. tulajdona. Nyom. Trattner – Károlyi’ bet.[4], 68 p. 1 térk. cm.

A borítólapon autográf bejegyzés: „Gr. Széchenyi István”

Beszédes mérnök Széchenyi István gróffal Konstantinápolyig utazott, a Vaskapu hajózási akadályainak elhárítása ügyében. A Kolozsvártól Grazig építendő csatorna tervezet a kereskedelem felvirágoztatását hivatott szolgálni. Beszédes József szerint: „… nem elegendő a vizeket ártatlanokká tenni szabályozás által, hanem azokat jövedelmeztetni is kell, erőművek hajtására, öntözésre, s hajózásra kell alkalmassá tenni.” A vízi utak a szárazföldi épített utakat kiegészítik, olcsóbbak, gazdaságosak. A tehetséges vízmérnök igyekezett a a vármegyéket meggyőzni a vízi utak építésének előnyeiről, azok szükségességéről. Rámutatott a külföld gyakorlatára, ahol minden természeti adottságot kihasználnak a gazdaság felvirágoztatására. A térképmellékleten a csatorna tervét tanulmányozhatjuk.

BOCSKAY Rudolf
Vizsla-tanitó könyv, melyben a vizsla – faj s annak felnevelése, szobabeli tanitása, mezőre vezetése s a kutya – betegségek gyógyszereikkel együtt rövideden és értelmesen foglaltatnak. Nyitrán, 1867. Nyomt. Szigler testvérek. 31 p. ; 17 cm.

Nyomtatott ajánlás: „Sárváry Gróf Széchenyi Béla ur ő méltóságának mint szenvedélyes és rendes értelmű fő – lövésznek hazafiui tisztelete jeléül ajánlja a szerző”

A vizsla olyan vadászatra nevelt kutyafajta, amely a vadat felkeresi, szimatra követi, „megállja” a megtalált vadat merev tartással jelzi. Számos fajtája ismert, legelterjedtebb a hosszú szőrű német vizsla. A szerző könyvében beszél a vizsla-fajról és annak felneveléséről, „a szobabeli apportirozás tanitásáról” – ez azt jelenti, hogy a kutya bizonyos tárgyat felvegyen és gazdájának adja. Az apportírozás után a keresésre kell tanítani a vizslát, azután avancirozni és végül a lövéshez szoktatni. A szobai tanítás után következhet a vizsla szabadban való tanítása. Egyik fontos „tudnivaló”, hogy a kutya mindig a gazdája után menjen, lövés után ne szaladjon rögtön a vad felé és gazdája hívására bármikor visszaforduljon. Ha víz mellett zajlik a vadászat, szükség van vízi kutyára is, amelyik a vízből hozza ki a meglőtt állatot. A könyv negyedik része a kutya-betegségekről és azok gyógyszereiről tájékoztat. „Még egy-két szó a kopókról és agarakról” toldalékkal zárja témáját a szerző, aki arra a kérdésre is válaszol, hogy „ki az igazi vadász és mire van szüksége a tökéletes lövésznek?”

Catalogus numorum Hungariae ac Transilvania instituti Nationalis Széchényiani. [Magyarországi és erdélyi érmek katalógusa a Nemzeti Széchenyi intézetben.] Pestini, 1807, Typ. Matthiae Trattner 22 cm.
1 pars. Numi Hungariae. 121, VI, 171-492 p. IIII p.

Az első rész címlapján tintás possessori bejegyzés látható: „Gr. Széchenyi István”

Az érmek eredetét a görögöktől származtatjuk, történelmi fejlődésük rendkívül változatos képet mutat. Rendeltetés szerint beszélünk pénzérmekről, emlékérmekről és plakettekről. Időbeli megoszlásban antik, középkori és újabb kori érmek vannak. Hazánkba Szt. István király idején a kereszténység hozta be az első érmeket, amelyek még nem túl díszesek, de nagyon tiszta veretűek. Mindkét lapjukon kereszt van, az előlapon a király neve: Stephanus, a hátlapon: Regia civitas.
Az 1807-ből fennmaradt éremkatalógus első része az Árpád-házi királyok érmeit sorolja fel, a második osztály az Árpádház kihalása után a különböző nemzetségből származó magyar királyok idején vert pénzeket és érmeket tartalmazza, a harmadik korszak érmei az osztrák uralkodókat (I Ferdinánd, II. Maximilián, II. Rudolf ) ábrázolják. A sorozat további része II. Mátyás, II. Ferdinánd, VI. Károly, Mária Terézia, II. József uralkodása idején vert érmekkel foglalkozik.
Minden érem leírása azzal kezdődik, hogy mikor került forgalomba és milyen anyagból (arany, ezüst, réz) készült, majd az érem formájáról, nagyságáról, díszítéséről, feliratáról, értékéről kapunk részletes tájékoztatást a katalógusból. A kötethez tartozó képtáblákat tartalmazó rész sajnos elveszett.

CZINDERY László (1792-1860)
Mikép gazdagodhatunk ingyen? Pozsony, 1844. Schmidt Antal. 4, 43 p. 3 t. ; 22 cm

Czindery László Somogy megye alispánja, majd 1844-től Vas megye adminisztrátora, a Magyar Gazdasági Egyesületet alelnöke (1839-1849) élete során leginkább a politikai életben szerepelt. Igyekezett előbbre vinni a mezőgazdaságot, mind saját birtokán, mind hivatalos állásában. A lótenyésztés iránti érdeklődésének eredménye egy Lótenyésztő-Társaság alapítása. Irodalmi téren is jelentős munkásságot fejtett ki. A „Gazdasági Tudósítások”-ban, a „Magyar Gazdá”-ban jelentek meg írásai, a fásításról, a szőlőművelésről és a borkészítésről. Önálló művében a ”Mikép gazdagodhatunk ingyen? „ több figyelemre méltó államjövedelmi forrást említ. A „telekdíj” kérdésében Széchenyi István „két garasos” tervére hívja fel a figyelmet. Állást foglal adó kérdésekben, javasolja egy országos pénztár, bank felállítását, amely utalványokat, kötelezvényeket bocsátana ki a közönség rendelkezésére és ezzel bevezetné a zálog kölcsönöket, amelynek kamatjait közcélok fedezésére lehetne fordítani. A szerző 21 pontban ki is dolgozza a felállítandó pénzintézet szabályait. További, harmadik javaslata a vámrendszer bevezetésére, az elkészített út, csatorna és hídvám haszonbérbe adására vonatkozik. Azonban a felvetett kérdésekben az országgyűlés és a közvélemény hivatott dönteni. Czindery László hazafiúi kötelességének tett eleget a felvetett lehetőségek megvilágításával.

DERBLICH, W.[olfgang] (1822-1893)
Land und Leute der Moldau und Walachei. [Moldva és Havasalföld földje és népei] Prag, 1859. Kober et Markgraf. Druck Leipzig, von A. Edelmann. IV, 315 p. ; 18 cm

Moldva és Havasalföld tájaira kalauzol a császári és királyi katonaorvos szerző. Romantikus népmondával kezdve, egykor és most címszó alatt ismerteti a vidék gazdasági, kulturális viszonyait, történetét. Tizennyolc fejezetben bemutatja Moldva és Havasalföld földrajzi helyzetét, nemzetgazdaságát, az állattenyésztést, halászatot, méhészetet, mezőgazdaságot, kertkultúrát, erdőgazdaságot, bányászatot, a moldvai nép életét. Irodalmi citátumok teszik élvezetessé a leírást. Sajnos statisztikai és kronológiai adatai nem mindig bizonyultak helyesnek. Derblich doktort a monarchia első zsidó származású orvosaként tisztelhetjük, aki élete alkonyán magas császári kitüntetésben részesült.

DESSEWFFY Emil (1814-1866)
Fizessünk! Mennyit becsülettel elbírunk, magunknak, magunkért. Pesten, 1847. Landerer – Heckenast 124, 1 p. ; 25 cm

Dessewffy Emil serneki és tarkeői gróf, a mérsékelt konzervatív párt egyik jelentős alakja, a megyei és az országgyűlési tanácskozások lelkes résztvevője volt. 1830-tól 1848-ig hírlapokban jelentek meg, főleg nemzetgazdasági tartalmú politikai cikkei. 1849 után pedig a német lapokban védte a „conservativ” politikát. Különösen szívén viselte az ország anyagi érdekeit, de ezeket a kormány hozzájárulásával akarta előmozdítani. Mint konzervatív politikus ellenezte a Kossuth által kezdeményezett védegyletet és más a kormánynak nem tetsző nemzeti önsegély útján fölállított intézményeket. Ebben a kérdésben Széchenyi Istvánnal azonos elveket vallott. De gondoskodni kívánt a bankokról, hitelintézetekről és az anyagi jólét összes eszközéről. „Fizessünk” című művében az ország anyagi helyzetének javítására tett javaslatokat.

FARKAS Ferencz, farkasfalvi (1785-?)
Egy nemzeti magyar hitelbank és élelembiztosító intézetnek tervezett szabályai. Budán, 1841. Magy. Kir. Egyet. bet. XVIII, 19-84 p. ; 21 cm

„ Bank nélkül a gazdag ország is szegény: mert pénze nem akkor van, mikor kell, hanem mikor jő.” 1840. augusztus 25-én terjesztette nemes Pest vármegye Karai és Rendjei elé javaslatát farkasfalvi Farkas Ferencz egy felállítandó nemzeti hitelbank kérdésében. Rámutat arra, hogy az ipar fejlesztésének leghathatósabb eszköze a hitelbank, ezt más nemzetek példáján is láthatjuk. Farkas nem marad meg csak egy javaslatnál, hanem eszméje megvalósításához a bank szabályait is lefekteti munkájában. Elképzelése alapján a bank két részre oszlana, az egyik ág a nemzeti magyar hitelbank elnevezést viselné, míg a másik ág az élelembiztosító intézet lenne. Szabályzatban szól a bankárok hasznáról, a bank nyereségéről, a kölcsönökről és a bank a gyakorlati életben relációról. Farkas műve nem váltott ki nagy visszhangot. Nevét inkább egy Delfin (Dolphine) nevű búvárkészülék feltalálása által tette emlékezetessé. 1820. október 1-én mutatta be a Duna bécsi szakaszán búvárharangját. A készülékről nem maradt fenn részletes műszaki leírás, de a Tudományos Gyűjteményből tudni lehet, hogy a szerkezet rézből készült, az egész testet beburkolta, leszámítva a végtagokat, mert azok szabadon maradtak.

FOGARASI János, alsóviszti (1801-1878)
Magyar bank. Pesten, 1841. Eggenberger József és fia, M. Academiai könyvárusok’ tulajdona. 46, 1 p. ; 22 cm

A szerző közhivatalnokként részletesen foglalkozott pénzügyi kérdésekkel. Fogarasi készítette a korabeli pénzügyi terveket és javaslatok jelentős részét, adórendszert és banktervet dolgozott ki. Ebből a korszakából származik a Magyar Tudós Társaság kisgyűlésén előadott jelen tanulmánya. Személyét azonban a magyar nyelv művelése terén kifejtett nyelvészeti munkássága tette maradandóvá. Czucor Gergely halála után az Akadémia megbízásából, „A magyar nyelv nagy szótárát” szerkesztette, feladatát szerencsésen be is végezte. 1838-ban Fogarasit a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé választotta és már mint rendes tag a Hitelintézeteink szelleméről és befolyásáról a nemzeti jólétre című értekezésével foglalta el helyét a tudós testületben.

Gegen den ungarischen Schutzverein und seine Tendenzen [A magyar Védegylet, és tendenciái ellen] (Aus dem Journal des Österreichischen Lloyd.) Von Dr. H. Leipzig, 1845. Johann Ambrosius Barth. VIII, 81, 1 p. ; 21 cm

Az osztrák Lloyd folyóirat 1844 – 45-ös számaiból származó, a magyar védegylet és törekvései ellen szóló önálló kiadvány értékes darabja gyűjteményünknek. 1844-ben Kossuth javaslatára alakult a Védegylet nevezetű társadalmi szervezet a magyar áruk védelmére.
A Védegylet országszerte működött, célja volt, hogy tagjaik hat éven keresztül nem vásárolhatnak külföldi árut, ha csak nincs más lehetőség. Széchenyi hevesen támadta Kossuth programját. A nép viszont Kossuth oldalára állt, az ő programját életképesebbnek tartották, miszerint az osztrákoktól gazdaságilag és politikailag független Magyarországot akarnak. Széchenyi, mivel nem akart összetűzésbe kerülni Ausztriával, a magyar reformokat a Habsburg Birodalmon belül kívánta véghezvinni elszigetelődött, a nép elfordult tőle. Fennállása alatt a magyar ipar jelentősen fejlődést ért el, azután a politikai viharok elsodorták. A kötet borítóján “St. Széchenyi” – autográf tulajdonosi kézjegye olvasható.

HAHNEMANN Sámuel (1755-1843)
A’ kávé munkálatjai. [Ford. Almási Balogh Pál] Budán, 1829. A Magyar Királyi Univerzitás betűivel. 60 p. ; 18 cm

Széchenyi enciklopédikus érdeklődését bizonyítja a háziorvosa, Almási Balogh Pál fordításában megjelent Hahnemann Sámuel A kávé munkálatjai című opusza. A szerzőt egyébként a hasonszenvi gyógymód (homeopátia) megalapítójának tekintették. Míg a régieknél a bor volt az egyetlen “tiszta orvosságos ital” – írja Hahnemann doktor – addig az újabb időkben sok más mellett a kávét is az “orvosságos italok” közé sorolják. Ezek után részletesen ismerteti a kávé élénkítő hatását az egész szervezetre, de a “kávé hamarmúló munkálatja” után az “utómunkálat” kellemetlen rezignált állapotát is. A kávé gyermekek számára különösen sok káros következménnyel jár! A szerző konklúziója: a kávé maradjon gyógyszer, bizonyos speciális esetekben! Széchenyi a mű címlapján jelezte: “olvastam”.

HOLLAN, Ernst [Ernő] (1824-1900)
Das künftige Eisenbahn – system für Ungarn und Siebenbürgen in seinen Beziehungen zum Welthandel und den inneren Verkehr. [Magyarország és Erdély jövőbeli vasúti rendszere a
világkereskedelemmel rendelkező kapcsolataiban és a belső forgalomban.] Wien, 1856. Leopold . 36 p., 1 térk. ; 18 cm

A szerző közlekedésügyi államtitkárként jelentős szerepet játszott a dunántúli vasutak alapításánál és részt vett azok irányának megállapításában. Politikai kérdésekkel is foglalkozott, 1859-ben memorandumot dolgozott ki, amellyel megnyerte „ a legnagyobb magyar” tetszését és a már Döblingben tartózkodó Széchenyi bizalmának és barátságának örvendhetett. Nagy szerepet játszott a dunántúli vasúthálózat kialakításában és e témában a hazai érdekeket védő cikkeit rendszeresen közreadta a magyar sajtóban. A magyar gazdasági egyesület részére dolgozta ki emlékiratát a magyarországi vasúti hálózatról. Magyarország és Erdély jövendő vasúti rendszerének tervezésénél kiemelt figyelemmel volt a világkereskedelem és a belföldi közlekedés kapcsolatára és a nemzetgazdasági szempontokra. A közvélemény tájékoztatására adta ki művét, amely1856-ban magyarul is megjelentetett. Hollán Ernő életművével maradandó helyet biztosított magának nemzetünk és tudományunk legjobbjai között. Gyümölcsöző tevékenységével nemcsak Kossuth Lajos bizalmát nyerte el a szabadságharc alatt, hanem Deák Ferenc és Andrássy Gyula közeli munkatársaként részt vett a nemzet újjászületésének nagy munkálkodásában.

KUBINYI Lajos (1821-1880)
Meddig él a magyar nemzet : Nemzeti lét – kérdés. Pest, 1873. Heckenast Gusztáv. 4, 139, 1 p. ; 20 cm

Kubinyi a 48-as párt megalakulásakor a „Magyar Újság” főmunkatársa lett, majd pedig szerkesztette is. Sok könyvet, füzetet és röpiratot írt a közgazdasági érdekek és kérdések fejtegetésére és azok népszerű felvilágosítására. Életképes-e a magyar nemzet ? – teszi fel a kérdést jelen művében, amelyben mottójának Széchenyi szavait idézi : „ A magyar nem volt; hanem lesz.” Melyek az életképesség főbb feltételei? Az önálló állami élet, önálló ipar és kereskedelem, önérzet és önbizalom. Adottak-e ezek a feltételek és ha nem, mi módon lehetne segíteni a bajokon? A szerző felhívja a figyelmet a tennivalókra, közművelődési, nemzetgazdasági, politikai, társadalmi téren egyaránt.

POROSZKAY Ignácz (1819-1869)
Mint lehetne Pestet jobb levegővel és jobb kutakkal ellátni? Mellette buzakereskedésünket lisztkereskedéssé alakítani? Egyszersmind az alsó Duna bal partján 400000 hold mocsárt lecsapolni? 600000 holdat öntöztetni? Egy millió holdat árvíz ellen mentesíteni? És mi hatása volna ily fejlődésnek az alföldi vasút irányára? Nagy-Becskereken, 1863. Nyomt. Pleitz Pál bet. 43 p. ; 19 cm

A cím önmagáért beszél. A szerző, mint állami főmérnök hosszú évtizedeken át küzdött általános gazdasági fellendülést hozó tervei megvalósításáért. A tervet Széchenyi István is ismerte, ezt az alábbi sorokból tudhatjuk: „Előterjesztettem nagy emlékű Gróf Széchenyi István ő méltóságának is, hosszabb értekezések után, figyelemreméltónak, és a közlekedési eszközök országgyűlési tárgyalásakor tanácskozás alá veendőnek jelezte.” Később pest megyei mérnökként egy csatornázási tervvel tűnt fel a nádor előtt, aki csakhamar a bácsi kincstári uradalom úrbéri mérnökévé nevezte ki. 1867-től Pest és Tolna-megyék főmérnöke volt. 1866-ban javaslatot terjesztett elő egy pest vármegyei Duna-völgyi csatorna építésére. Az 1920-as években épített ún. „Átokcsatorna” az ő gondolatának a megvalósulása.

STÖCKHARDT, Julius Adolf (1809-1886)
Néhány szó a gazdászati vegytanról : Adolf Stöckhardt “Chemische Feldpredigten” czímű munkája után magy. Vasvári Lajos. Pest, 1858. Hartleben K. A. biz. Trattner-Károlyi Ny. ; 19 cm
1. köt. 1. füz. 8, 104 p.

Stöckhardt német kémikus, alapkutatásokat folytatott a mezőgazdasági kémia terén. Nevéhez fűződik az első gazdasági kísérleti állomások alapítása. Stöckhardt a vegytant a bölcsek kövéhez hasonlítja, és szerinte a „chemiai proczeszusok” átváltoztatják a testek egész belső lényegét. A jelen mű tartalmilag arra keresi a választ, hogy milyen hasznot lehet várni a kémiai kutatásoktól a gyakorlati gazdaságra vonatkoztatva. Vizsgálja még a növények táplálását és a trágyázás hatását a növekedésre.

[SZÉCHENYI Béla ](1837-1918)
Amerikai utam : Kivonatok 1862-ki naplómból : Gróf Károlyi Gyula utitársamnak ajánlva. Pest, 1863, Nyomatott Emich Gusztáv m. acad. nyomdásznál. , [9]-157 p. ; 24 cm.

Az 1862. év nyarán gróf Széchenyi Béla gróf Károlyi Gyulával Amerikába utazott. Béla gróf szorgalmasan készült az útra, tanulmányozta az Egyesült Államok alkotmányát, a rabszolgakérdést, az indiánok kihalásának okait, „yankee”-k hivatását, az egyes államok vagyoni viszonyait, népességét, művelődését. Washington, Baltimore, Oakland, Whealing, Cincinnati, St.-Louis, Chicago, Cleveland, Buffalo, Niagara, Hamilton, Toronto voltak útirányai. Az Ontario tavon át Montreal, Quebec, Richmond, Islandfond, Portland, Boston, Albany, Saragata, Newyork, Philadelphia és Baltimore városokat érintve utazott.
Könyvében előtanulmányai alapján összehasonlítja Amerika közállapotait a hazaiakkal. Kitér a főváros és az amerikai városokkal való viszonyításra is. Több utalást tesz, hogy komoly megfontolás tárgyává kellett volna tenni a város vezetőinak édesapja észrevételeit, aki a negyvenes években a szépészeti bizottságnak egyik fő motorja volt. Helyteleníti, hogy hazánkban mindenbe politikát kevernek bele. Fővárosunknak nincs térképe, a fejlődés ízléstelen, az utcák piszkosak, elhanyagoltak, a kórházakban a beteg felnőttek és gyermekek zsúfoltan együtt vannak. A dologházak élettelenek, az őrülteket és foglyokat azonos módon kezelik, a kórházaknak nincs fölszerelésük. „Magyarország fővárosa ne szálljon semmi tekintetben háttérbe”, ne homályosítsa el azt a világ bármely metropolisa se! Ez pedig tőlünk függ, csak akarni kell!

Széchenyi gyász [Budapest, 1885.] [Társulat Nyomdája, kiadta Széchenyi Béla] 314 p. ; 33 cm

A kötet Széchenyi István gróf halála alkalmából 1860-ban családjához intézett részvétnyilatkozatokat, leveleket tartalmazza. A múzeumok és könyvtárak orsz. főfelügyelősége hivatalos jelentéséből értesülünk, hogy „Széchenyi Béla gróf v. b. titkos tanácsos, a szent korona őre” 1901-ben a Тzéhenyi Győző 77 példányát ajádékozta a szakköyvtárak számára. Köyvtárunk állományába az államosítás után került, eredetileg a kötetet a М. kereskedelmi ifjúságnak kívántta a család eljuttatni, erről tanúskodik Széchenyi Béla a ceruzás bejegyzése a szennylapon.

SZÉCHENYI István (1791-1860)
Adó és két garas. Budán, 1844. M. Kir. Egyet. Bet. 4, 308 p. ; 22 cm

Széchenyi István két nagyobb cikksorozatot írt 1843-ban a „Jelenkor” c. újságban: az egyik az „Adó”, a másik a „Két garas”, s ezeket könyvben is kiadták hívei „Többen” aláírással. Az adó témában általános fizetés szükségességét fejtegeti és ezzel rést tör a nemesi kiváltságokon. Széchenyi terve az, hogy minden hold föld után nemes és jobbágy fizessen két garast. Számítása szerint, évenként hat millió 239 ezer 850 forint folyna be így az állam pénztárába s ezt az összeget aztán országos érdekű befektetésekre fordítanák. Az adó közös viselésében egy „egyesítő” erőt lát, amely a nemzetté válás folyamatában fontos szerepet tölt be. A „mindenki által egyenlőn viselt s ehhez képest mindenkit egyenlőn érdeklő közadó” miatt ellenségei részéről sok támadás érte Széchenyit.
Nem kevésbé hosszú polémiákra adott okot Széchenyi István másik javaslata a „két garas”-ról. A két garas a telekdíjra vonatkozott. Széchenyi felteszi a kérdést „A dolog materiális lényege egyedül a körül forog: Megbír e az ország általján véve holdankénti két garas telekdíjat, a’ nélkül hogy csontvelején ez által csorbát üssön?” A kérdésre megadja a választ is, ami rövid és egyszerű: természetesen – „megbírja az ország, csak akarni kell.” Széchenyi műve olyan kiváló közgazdasági munka volt, hogy az akkori kor neves szaktekintélye, Fáy András azt mondotta Széchenyiről: “Hiába, mi mindannyian csak szatócsok vagyunk, egyedül ő közöttünk a nagykereskedő.”

SZÉCHENYI István (1791-1860)
A’ Magyar Academia körül. 1842, Nyomt. Trattner – Károlyi betüivel. [4], 56 p. ; 22 cm

A Magyar Tudományos Akadémia léte elválaszthatatlan Széchenyi István nevétől. Az 1825. évi pozsonyi országgyűlésen ajánlotta fel a “legnagyobb magyar” “a nemzetiség és nyelv erősítése, terjesztése és pallérozása szent céljára”birtokainak egy évi jövedelmét, amit 60 000 forintban állapított meg. Az 1830. november 17-én megalakult tudós társaságban Széchenyi a másodelnöki szerepet kapta, ebben a tisztségben mondta el az 1842. évi nagygyűlésen „A Magyar Académia körül” című előadását, mely nyomtatott alakban fennmaradt könyvtára töredékében. Széchenyi visszapillant az Akadémia működésére a fennállása óta eltelt időszakban. A “legnagyobb magyar” mérsékelt tettekre, nemzeti műveltségre, nemzeti öntudatra szólít fel munkájában, mert: “a’ szólás még korántsem érzés, a’ nyelvnek pergése korántsem dobogása még a’ szívnek és ekkép a’ magyarul beszélő, sőt a legékesebben szóló is, korántsem magyar még.” Továbbá arra is figyelmeztetett, hogy nem szerencsés a magyar nyelvet a nemzetiségek körében erőszakosan hivatalossá tenni, mert ennek erős ellenhatása lehet. Gondolatai sajnos nem találtak visszhangra.

SZTANOJOVITS Lázár (1804-1879)
A’ természettan’ némelly elveinek taglalása : Különösen Tarczy Lajos ur’ 1844ki természettani munkájára vonatkozólag. án, 1846, A’ Magy. Kir. Egyet. Betüivel. 23 cm. 1. füz. 70 p.

Az előzéklapon kézzel írott ajánlás: “Főméltóságu Sárvári-Felsővidéki Gróf /Széchenyi István/ Urnak, / császári királyi aranykulcsos és valóságos belső / titkos Tanácsos, számos érdemrendek
vitézének / a’ magyar tudós társaság másod Elnökének / a’ hon’ története’ legnagyobb polgárának / nagy szelleme iránti / leghőbb-legmélyebb tisztelete’ jeléül / a’ szerző.”

Sztanojovits Lázár bölcsészdoktor, a pesti egyetem segédtanára, a Királyi Magyar Természettudományi Társulat tagja, természettani munkájában két kérdésre keresi a választ: „Az élettan azon viszonyban áll-é a természettanhoz, miben a’ vegytan?” és „A’ vegytan egyik alkotó része-é ‘ a’ sajátképeni természettannak és szabad-é a’ vegytant a’ physikai tanítás rendszeréből egészen kihagyni?” Az első kérdésre adott válasz nemleges, mert a physiológia az élők fizikája, nem egyéb mint az élettelen természet fizikájának az élő organikus testekre való alkalmazása.
A másik kérdésre adott válasza: a kémia a fizikának valóban egyik alkotó része. A szerző munkájában utal Tarczy Lajos természettudós kutatásaira, mely „A természettan elemei” címmel Pápán jelent meg.
A példány Széchenyinek dedikált, de érdeklődésre nem tarthatott számot, mert felvágatlanul maradt az utókorra.

Az 1872-dik évi törvények gyűjteménye : Hivatalos kiadás Pest, 1872. Kiad. Ráth Mór. 2, 286, 3 p. ; 22 cm

1897-dik évi országgyűlési törvényczikkek : Elsőrangú szakférfiak közreműködése mellett jegyzetekkel, utalásokkal és magyarázattal ellátva : Az 1897. évi törvényczikkekben a korábbi törvényekre vonatkozó törvényt hatályon kívül helyezések, helyettesítések, módosítások és kiegészítések, úgy az 1893-1897. törvényczikkek betűsoros tárgymutatója. Budapest, 1897. Kiad. Ráth Mór. IX, 250, 24 p. ; 22 cm

1904-dik évi országgyűlési törvényczikkek : Elsőrangú szakférfiak közreműködése mellett jegyzetekkel, utalásokkal és magyarázattal ellátva : Az 1904. évi országgyűlési törvényczikkekben az előbbi törvényekre vonatkozólag történt hatályon kívül helyezések helyettesítések, módosítások, kiegészítések és az 1904. évi országgyűlési törvényczikkek betűsoros tárgymutatója. Budapest, 1904. Kiad. Ráth Mór. XI, 251 p. ; 22 cm

Gyűjteményünkben töredékben az 1869-tól-1874-ig, valamint az 1893-1904-es közötti időszak törvényeinek és rendeleteinek évenkénti hivatalos gyűjteményét is megtaláljuk. Ezek a törvénycikkek korabeli államrendünk valamennyi területére meghatározóak voltak. Vonatkoznak pl. a pesti áru- és értéktőzsdére, adóügyekre, hadviselésre, államköltségvetésre, ipartörvényre. Helyismereti kuriózumként megemlíthetjük, hogy az 1872. évi XXVII. Törvénycikk szentesíti a határozatot „A Győrtől Sopronyon át Ebenfurt irányában az ország határáig vezetendő elsőrendű gőzmozdony – vasút kiépítéséről”, valamint az 1897. évi XXVI. Törvénycikk, amely a győr-sopron-ebenfurti vasút beruházási kölcsönének engedélyezéséről szól. Egy másik kötetben, az 1904. évi . XXIX. Törvénycikk-ben a Rába-szabályozó társulat vízrendezési munkálatainak befejezéséről és pénzügyi viszonyainak rendezéséről olvashatunk.

[TITTEL Pál] (1784-1831)
Rövid tudósítás a’ Buda – Pesti torony órák regulázása végett adandó jelek idejérôl ‘s módjáról, négy közhasznu tábla toldalékkal. án, 1830, A’ Magy. Kir. Egyet. Betüjivel. 39 p. ; 15 cm.

A szerző autográf dedikációja a borító verzóján: “Méltóságos / Gróf Széchenyi István / Úrnak / igaz tiszteletből és háládatosságból / ajánlja / ezen kisded könyvecskét / a’ Szerző.”

Tittel Pál asztronómus, „a’ Magyar Királyi Universitashoz tartozó Szent Gellért hegyi tsillag őrtorony’ előljárója, ugyan azon k. Fő oskola’ fél százados innepe’ alkalmával” adta közre tudósítását a Buda-Pesti toronyórák szabályozása témában. Az Universitas Kormánya határozata alapján, a Szent Gellért hegyi csillagvizsgáló toronyban egy harangot helyeznek el,amely naponként közép délben (meridies medius) jelt ad, mely szerint Budán és Pesten valamennyi toronyóra, álló, függő és zsebóra járását összhangba lehet hozni. A jeladás módja abban állt, hogy a Szent Gellért hegyi harangon közép délkor egy hangos ütés hangzott el, abban az időpontban, amikor a városi toronyóráknak tizenkettőt kellett mutatni és a déli harangozásnak kellett kezdődni. A toronyőrök figyelmének felkeltésére fél perccel korábban a Szent Gellért hegyi harangon néhány gyorsan egymás után következő ütés csendül fel, a középdéli jeladás előtt. A könyvecske függelékében táblázatok találhatók az 1830-1897 közötti évekre vonatkozóan, amelyekben a szerző pontosan feltünteti a jelzett évek minden napjára a középdéli időt.

TRATTNER, Johann
Der Eisgang und die Ueberschwemmung der Donau in Ungarn im Marz 1838. [Jégzajlás és árvíz a Dunán Magyarországon 1838 márciusában.], 1838, Bei C. A. Hartleben. Gedr. Ofen. Bei Gyurián – Bagó 22 cm
1. Heft. 5, 100 p.
Heft. 4, 101-368 p., 1 t.

A szerző szemtanúként élte meg az 1838-as dunai árvízkatasztrófát. Saját tapasztalatai alapján bemutatja az árvíz szörnyű pusztítását, Buda és Pest kárait. Részletesen ismerteti a hatóságok tevékenységét, az árvízkárosultaknak nyújtott segélyeket, a hatóságok tevékenységét. Értékeli a Duna jelentőségét az ország életében és felhívja a figyelmet a szükséges intézkedések megtételére, amelyek szükségesek egy hasonlóan magas árvíz esetén, hogy biztosítható legyen a főváros és a dunamenti települések védelme.

könyv
194495db
cd
4350db
dvd
5059db
diafilm
3018db
hanglemez
3575db
hangoskönyv
2241db
to top